Hatvanöt

Búzaszemből kevés, sokszor kellene annak a termését is vetni, mire egy kenyérnyi liszt kiőrlődik belőle. Évből ha nem is rengeteg, de sok. Ha hozzátesszük, hatvan öt év együtt, mindig csak a másikkal közösen, akkor gondolatban megemeljük a kalapot.

Popper Péter egyik előadásában azt mondta, az igazi nem létezik. Olyan van, hogy találkozunk valakivel, és hosszú idő alatt rengeteg pici és nagyobb kompromisszumoknak köszönhetően szépen egymás mellé csiszolódunk. Ehhez idő kell, elszántság, akarat, türelem. Ebből van egyre többünknek kevés a tarsolyában. Fellángolunk, majd lehűlünk, ha jön az első akadály, és odébb lépünk, ha egy új inger ér. Annyi mindenért meg kell dolgozni, a jelek szerint az emberi kapcsolatok nem mindenkinek férnek ebbe bele. Hat házasságkötésre közel harmadannyi válás jut, talán túl könnyen intünk búcsút a másiknak.

Nézem a szemben ülő párt. Hatvanöt éve élnek együtt, és még mindig van mosolyuk egymásra, akkora az emlékbatyujuk, hogy közösen sem bírják megemelni. Jó tudni, vannak ilyen párok. Reményt ad.