Lénák

Ismerek egy Lénát, aki kicsi még, de érzi, hogy nagy a baj. Az anyukáját szeretné visszakapni a gépek markából, mert szüksége van az illatára, a hangjára, arra a bizonyosságra, hogy amíg csak él, óvja, félti, vigyáz rá.

Sokat hallottam egy Lénáról, aki a nevét az apukája egyik dalának főszereplőjéről kapta: az édesapja soha többé nem énekel sem neki, sem az Omega-rajongóknak – Kóbor János egész élete a dalokról szólt, utolsó napjait mégis csövekkel a torkában, némaságra ítélve töltötte.

Két gyerek, két sors, két külön világ, csak a gépek ugyanazok. Félelmet keltők, utolsó reménysugarat jelentők, amik nem hallják az imát, nem látják a könnyeket. Teszik a dolgukat, ahogy mi is. Aggódunk, bízunk, csodára várunk.

És mert a sors nagy varázsló, két nappal ezelőtt megszületett egy kislány, akiről már lemondtak az orvosok: Léna, üdv a földön!