Amit teszünk és létrehozunk, az értéket képvisel

„Büszke vagyok a városomra! Büszke az itt élő emberekre!” Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere

Az a kisváros, ami egykor csak kereste önmagát, az elmúlt években versenyképes, önmagát többszörösen felülmúló várossá nőtte ki magát.

– Visszaemlékezve a mögöttem, mögöttünk álló évekre, amikor már polgármesterként élhettem meg Kisvárda hétköznapjait, egy szinte ma is felvillanó vízió elevenedik meg előttem. Egy városról, amelyet akkor és ott elképzeltem. Egy hatalmas és vállalt feladatról. Egy életcéllá nemesedett „küldetésről”, amelyért a mai napig küzdök és felelősséggel tartozom. Mindig is igyekeztem megteremteni az egységet. Azt az összetartó egységet, harmóniát, ahol családjaink, gyermekeink, idős, valamint fogyatékkal élő honfitársaink közös egyetértésben, egymást támogatva élnek. Ahol az ellentéteket kiküszöböljük és nem táptalajként használjuk. Ahol a nemes célokért összefogunk és megmutatjuk, hogy egy kis odafigyeléssel reményt és támaszt nyújthatunk a rászorulóknak az élet legnehezebb pillanataiban.

Alázat és empátia

– Sokszor feltették már nekem a következő kérdést: mit tart ön a siker kulcsának? Két szóval válaszolok erre: alázat és empátia. De ez nem a siker kulcsa! A sikernek nincs kulcsa! Aki kulcsot keres, hogy kinyisson egy ajtót, az falakba ütközik. A kulcs helyett alázat és empátia van. A kulcs helyett együttérzés és együtt gondolkodás van. Kulcsok helyett tettek és jövőbe tekintő tervek vannak a közösségeinkért, a lakóinkért, a családjainkért és a hozzánk látogatókért. Én így gondolom. Számos beruházás példázza Kisvárda életében, hogy az a kisváros, amely egykor volt, mára már egy maga nemében is egyedülálló komplexitással rendelkező globál fundamentum a fiatalság és jövő nemzedéke számára. Lehetőség és minőség az oktatás, valamint a kultúra berkeibe tekintve. Az élet minden szegmensén igyekeztünk és igyekszünk valami pluszt nyújtani. Legyen az az oktatás, kultúra, sport, civil szféra, hétköznapi élet, segítségnyújtás, és még sorolhatnám. Most nem kiemelni szeretnék, hanem érzékeltetni, hogy amit teszünk és létrehozunk, az értéket képvisel. Az a kisváros, ami egykor csak kereste önmagát, az elmúlt években egy versenyképes, mondhatni önmagát többszörösen felülmúló várossá nőtte ki magát. Fejlődött, erősödött, élhetőbbé vált. Büszke vagyok a városomra! Büszke az itt élő emberekre!