Népünnepélyt varázsolt a bajnokcsapat

Papp József szerint Kisvárda büszke lehet a kézilabda együttesek szereplésére.Meg nem erősített információk szerint hétfő virradtig tartott a muri – Kisvárdán. Most mondhatnánk, hogy na ja, elvégre nem mindennap nyer bajnokságot az NB II-es férfi kézilabdacsapat, csakhogy ez ebben a formában nem igaz. Papp József legénysége kerek egy esztendeje is a csúcsra ért, más kérdés, hogy a magasabb osztályú indulást nem vállalta. Az ünneplés pillanatában azt ne feszegessük, miért...

Tény, ami tény, a „visszamaradt” együttes megvédte címét, mégpedig öldöklő küzdelemben. A teljes szezon során nyakén csüngött a Nyírbátor, sőt, jobbára a Várda kényszerült üldöző szerepre, mígnem az utolsó körben fordult a kocka. Nyilvánvalóan a legjobbkor, amikor már semmi nem veszélyeztette gárda első helyét. A vasárnapi zárófellépésen hazai pályán mentek a menybe, midőn halálbiztosan megnyerte – az egyébként éremre hajtó, erről a vereség miatt lecsúszó – Hajdúböszörmény elleni mérkőzést.

– Mindenképp nehezebb dolgunk volt, mint tavaly, már csak azért is, mert a címvédés sosem egyszerű - rukkolt elő a sportban gyakran hangoztatott örök igazsággal Papp József, a Kisvárda edzője. – A keret némileg átalakult, az új játékosok éhesek voltak a sikerek, maximálisan szerettek volna hozzájárulni az ismétléshez. A legnagyobb motivációt az jelentette, hogy Kisvárdán komoly kézilabda élet indult el, sok tehetséges gyerekkel, plusz a hazai meccseken nagyon jó hangulatot teremtett a közönség.

Olykor azt tapasztaltam, kisebbfajta népünnepély jelleget öltöttek a mérkőzések. A Böszörmény ellen az utolsó három-négy percet végigtapsolták, ami magával ragadó volt mindannyiunk számára... Ha egy olyan rutinos játékos, mint Kiss Imre is így vélekedett, aki már megélt sok mindent ebben a sportágban, akkor azt hiszem érzékeltettem, milyen légkörben játszhattunk.

Papp József nem felejtette el megpendíteni a Nyírbátorral vívott aranycsatát, amely végigkísérte a telkes szezont. No meg arról sem feledkezett meg, hogy meleg pillanatok is akadtak.

– Nem nyertünk annyira simán meccseket, mint az előző idényben sok egygólos győzelmet arattunk, emiatt többet kellett izgulnunk. Előfordult, hogy nem játszottunk igazán jól, de a legkritikusabb helyzetekben is egységesek maradtunk. Tavaszra pedig úgy összeálltunk, akkora elszántság dolgozott a fiúkban, ami az élre segített bennünket. Természetesen akadtak döntő jelentőségű találkozók: mindjárt az első tavaszi forduló, a Berettyóújfalu otthonában nyertünk, ahol például a Nyírbátor pontot hagyott. A Bátor elleni rangadón nyolcgólos hátrányból jöttünk vissza, a második félidő már abszolút a minék volt, láttam a csapaton a nyugalmat, a győzelembe vetett hitet. A folytatásban sem lehetett lazítani, tudtuk, hogy ők sem fognak hibázni, ráadásul az egymás ellen eredmények következtében rosszabbul álltunk. Megcsináltuk!

...és akkor nyilván adódik a kérdés: hogyan tovább?

– Erről nem tudok nyilatkozni, ez nem az én asztalom – tért ki érthető módon a válasz elől Papp József. - Mi megtettük a magunkét, immáron másodszor értünk el olyan sikert, ami azt gondolom, szép teljesítmény. Meg kell említenem a kiváló hátteret, a vezetők munkáját, és azt, Kisvárda büszke lehet arra, hogy az NB II-es női csapat bronzérmet szerzett, a fiú junior együttes pedig második helyen végzett.

KM-KT