Halál halál hátán

Az utolsó útjára

kísért ember előtti

főhajtás csöndje

önkéntelen számvetésre

késztet. A magunkba nézés nem

kötelező – hozza azt magával a

szembesülés az

elmúlással. A

halálra is vetünk egy

félszeg pillantást: éppen

kiért jött el, s vajon megadta-e a

lehetőséget a szép, tartalmas

élet lezárására, a

méltóságteljes

távozásra...

Most nem adta meg. Már megint nem adta meg

– egyre többször nem adja meg e

hazában. Csapattársa kisfia

születését ünneplő

sportolót, iskolából

hazafelé tartó kamasz lányt,

rágyújtott házából

gyermekével menekülő szülőt,

reggel munkába induló

családfenntartót ragad el az

erőszak. Ilyenkor riadtan némulnak

el a tragédiák fölött

mind hevesebben vitatkozó felek, mert

épeszű ember nem így akarja

megtalálni, nem így akarja

megvédeni a maga igazát. Aki mégis

úgy gondolja, hogy egy szívbe

döfött kés vagy egy szívbe

röpített golyó választ adhat,

annak nincs helye az épeszűek

között. Az emberek többsége e

honban nem várja és nem is tűri el,

hogy ilyen eszközöket válasszanak a

nevében.

Az ország rengeteg probléma alatt

nyög, de a megoldást nem lehet se utcai

harcosok, se orvul támadó

gyilkosok kezébe adni. Valahol

„fönt” kellene bölcsebbnek lenni.

Seneca azt írta:

„Halálod napjához

közeledve legalább arról gondoskodj,

hogy hibáid előtted haljanak

meg.” Hát valahogy így, ennek

szellemében.

Kapcsolódó cikkek:

• Szerda délután

temették a tiszalöki gyilkosság

áldozatát

dörrent Tiszalökön

kávéját, majd az

aljtóból kilépve

lelőtték

- Nyéki Zsolt -