Jegyzet: Beleléptünk. Már megint

Emlékeznek? „Egyre megy, honnan nézed, a négy az egy meg egy, meg egy és még egy.” Sokan szeretnék kitörölni az emlékezetükből a reklámot, de még inkább 1997 februárját. Végeláthatatlan sorok kígyóztak a Postabank fiókjai előtt, elkeseredett emberek siratták a pénzüket, és kiderült: a csillogó felszín 150 milliárdos veszteséget rejt. Száraz Ancsa jegyzete.

A szlogen és a Postamaci a süllyesztőben, eltelt közel húsz év, de ugyanott tartunk. Végeláthatatlan sorok kígyóznak a brókercégek fiókjai előtt, elkeseredett emberek siratják a pénzüket. Még hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba?! Amíg a betétesek a sorsukra várnak, a politikai élet szereplői egymást túllicitálva mutogatnak a másikra. A Buda-Cash 15 éve ver át mindenkit, ami azt jelenti, hogy a simlit nem vette észre sem a jobb-, sem a baloldal. Szánalmas, ahogy a pártok sok százezer ember kára fölött ülnek tort, és a családok, cégek tragédiáját használják piros pontok gyűjtésére. Miért nem próbálnak meg inkább segíteni? És legalább csináljanak úgy, mintha fontos lenne az egyébként évek óta önállóan nem is működő pénzügyi felügyelet.

Ellenkező esetben előfordulhat, hogy ez még csak a kezdet. És akkor már tényleg egyre megy.

- Száraz Ancsa -