Kis rizikó

Kettőből egy jött be: Dzsudzsák Balázs nem ment vissza Debrecenbe, Korhut Mihály viszont igen. Vissza, hiszen mindketten ott cseperedtek fel, ott lettek élvonalbeli labdarúgók, onnan indultak külföldre futballozni.

A hírre, hogy ez a két játékos újra a kiesett Debrecen labdarúgója lehet, nyilván sokaknak felszaladt a szemöldöke, elsősorban nem is a csapat, hanem az osztály miatt. Dzsudzsák Balázs 33 évesen túl van már pályafutása zenitjén, ahogy igaz ez a 31 esztendős Korhut Mihályra is, ám különösen a válogatott csapatkapitánya esetében tényleg meghökkentő lenne, ha az NB II-be térne haza. Nem is tette meg.

Korhut Mihály viszont aláírt az őt felnevelő klubjához. Lássuk be, ez sem kis meglepetés, hiszen a hátvéd a görög bajnokság ötödik helyén végzett Arisz Szalonikit és az Euroliga-szereplés lehetőségét hagyta el úgy, hogy a csapatban alapembernek számított: másfél év alatt 52 meccsen lépett pályára, tehát nem a több játékperc reményében váltott. Ő azt mondja, a döntő érv a hazatérés mellett az volt, hogy segíthet a Lokinak, amit természetesen a helyén kell kezelni, nyilván latba esett más is, amikor a felek egymás kezébe csaptak.

A történet csak annyiban egyedi, hogy egy válogatott futballista ereje teljében a másodosztályba jött haza, kockáztatva ezzel magát a válogatottságot is.

Az utóbbi néhány évben sok magyar légiós tért vissza Magyarországra. Friss példa az ugyancsak válogatott Baráth Botond, aki a Kansas Cityt hagyta ott a Bp. Honvéd hívására. Lényegében ott tartunk, hogy csak annak éri meg a külföldi pályafutás, aki nagy klubhoz tud szerződni, gondolok például a Bundesliga három itthonról indult magyarjára, Szalai Ádámra, Sallai Rolandra és Gulácsi Péterre vagy az angol Championshipben szereplő Nagy Ádámra.

Az európai szinten közepes bajnokságok középmezőnye ma már sem infrastruktúrában, sem anyagilag nem tud többet kínálni, mint egy magyar élcsapat, annyit biztosan nem, hogy érdemes lenne felvállalni az idegenbe szegődéssel járó kockázatokat és kellemetlenségeket.

A gond csak az, hogy a magyar NB I-ben – és persze az NB II-ben sem – mindez nem párosul elegendő szakmai kihívással, és a fiatalok jelentős részének az ambíciója feloldódik a hazai középszerben. Itthon kis rizikóval is jól el lehet boldogulni, és sajnos sokaknak ez elég. Szóval nem az a baj, hogy a rutinosok hazajönnek, hanem az, hogy a fiatalok zöme ki sem akarja próbálni magát ott, ahol jobb, akár sokkal jobb futballistává is válhatna.