Hamar részese lett a várdai focitörténelemnek

Akt.:
Hamar részese lett a várdai focitörténelemnek
Kisvárda – Interjú Kondás Elemérrel, az NB I-be jutott kisvárdai futballcsapat vezetőedzőjével.

Melyik a nehezebb feladat: NB I-ben bajnoki címet szerezni, Magyar Kupát nyerni vagy felvinni a Kisvárdát az élvonalba?

Mindegyiknek megvan a varázsa – mosolygott Kondás Elemér, a Kisvárda Master Good vezetőedzője, aki két-két élvonalbeli bajnoki cím és Magyar Kupa-győzelem mellett most először irányított NB II-ből feljutó csapatot. – Egyik sem egyszerű, a jól sikerült őszi szezon után sem volt könnyű kiharcolnunk a feljutást. Tavasszal viszont, amikor már minden mérkőzésnek nagy volt tétje, az ellenfelek számára éppen úgy, ahogy nekünk is, már sokszor megremegtek a lábak. Ahogy a Szeged elleni mérkőzés első félidejében is, és bizony zsinórban a harmadik olyan meccsünk volt hazai pályán a Nyíregyháza és a Soroksár elleni után, hogy a szünetben rendezni kellett a sorokat.

A tavaszi tabella érdekes képet fest, a mezőny felének a szerzett pontjai csak minimális különbséget mutatnak. Megint kiderült tehát, hogy a bajnokság második felében jobban meg kell küzdeni a sikerért?

Ez egyértelmű, ez minden bajnokságban így van, elég, ha megnézzük, hogy az NB I-ben hogyan alakulnak az eredmények. Ilyenkor mindenki próbál jobban a biztonságra törekedni, hiszen egy-egy pontra is nagy szüksége van minden csapatnak. A Szeged elleni mérkőzés előtt igyekeztünk jó hangulatot teremteni, és oldani a feszültséget, hogy felszabadultan tudjanak a fiúk futballozni, de az első labdaérintéseknél látszott, hogy többen is féltek ettől a mérkőzéstől. Ezért sok alibimegoldás született, főleg az első félidőben, de szünet után, főleg, amikor megszületett a vezető gólunk, már az önbizalmunk is megjött. Az egyenlítést követően már tudat alatt is arra törekedtünk, hogy a számunkra ebben a helyzetben elegendő egy pont ne legyen veszélyben.

Abban a helyzetben volt, hogy már a tavalyi tavaszi szezon második felét a vezetőedzői kinevezése birtokában figyelhette. Látta, hogyan maradt le a csapat az élvonalról a balmazújvárosi évzárón, mégis a játékoskeretben történt változások miatt valamennyire az ismeretlenbe ugrott fejest. Az első nyári edzés előtt mégis azt mondta: a cél a feljutás. Ezt akkor őszintén úgy is gondolta?

Látszólag meggyengült a keret, tíz játékos kicserélődött benne, és nem sok időnk maradt arra, hogy csapattá érjünk össze. Amikor idejöttem, azt mondtam, szeretnék bekerülni Kisvárda labdarúgásának történelemkönyvébe. Aztán már az első meccs után megkaptam, hogy ez sikerült is, hiszen olyan még nem volt, hogy úgy játszunk döntetlent, hogy a kilencvenegyedik percben még két góllal vezetünk… Azután a három háromra végződött Mosonmagyaróvár elleni mérkőzés után voltak olyan hangok, hogy csak a hatodik-nyolcadik helyre lehetünk jók, ahhoz képest most ott vagyunk, ahol. És bár a tavasz kicsit haloványabb lett, de ne feledjük, a helyezések a teljes bajnoki év alatt nyújtott teljesítmény alapján dőlnek el. Végig bíztam a csapatban, és el is mondtam a játékosoknak: csak annyira bízzanak magukban, amennyire én bízok bennük.

(A teljes cikk a Kelet-Magyarország 2018. május 23-i számában vagy a www.kelet.hu oldalon.)








hirdetés