Garami Gábor: arctalan média személyiség

Garami Gáborral az előadása után beszélgettünk.
-Említetted, hogy Rókusfalvy Pál fedezett fel. Mennyiben tartod szerencsének és mennyiben tehetségnek, hogy bekerültél a médiaiparba?
-Szerencse az, hogy megismerkedsz valakivel, és ő úgymond beajánl valahova. A tehetség meg mondjuk az, hogy ott dolgozol tizenöt évig. Bárhova be lehet kerülni, de a tehetség kiderül az évek alatt.
-Persze nem lehet azonnal tökéletesnek lenni. Neked is szükséged volt egy kis csiszolásra. Úgy tudom, beszédtanárhoz is jártál még a pályád elején.
-Igen, régen nagyon gyorsan beszéltem, és az R betűvel volt problémám. Még tisztábbra akartam képezni a hangom, nem raccsoltam, de egy fél év-egy évnél nem tartott tovább.

-Mi kell ahhoz, hogy valaki jó rádiós műsorvezető legyen?
-Alapvetően legyen jó hangja, sokkal jobban szeressen a hallgatóról beszélni, mint önmagáról, nagyon szeresse a zenét, bármilyet játszik a csatorna. Legyen alázatos a zenével. Persze ehhez kell valami plusz. Nálam ez az volt, hogy figyeltem a hallgatókra és arra, hogy mit mondanak.
-Abbahagytad a rádiózást és kimentél Amerikába egy évre, illetve Londonban is jártál azóta. Mivel foglalkoztál kint?
-Úgy gondolom, az ember életében mindig van valami, amiért megdobban a szíve. Szerettem a rádiózást, de nekem az a dobbanás a dobolás. Most úgy gondoltam, be kell fejezni, és ennek élni.

Pusztán a szívemre hallgattam, mert ugye a zenélésben, mint tudjuk, sokkal kevesebb pénz van. Kimentem, mert Londonban, Los Angelesben vagy New Yorkban sokkal nagyobb a piac, sokkal nyitottabbak. Persze zenész is több van, mégis könnyebb koncertet vagy fellépést szervezni.
-Kint mit sikerült elérni?
-Voltak zenekaraim, meg koncertek is. Ott intenzívebb a zenei élet. Tanuló vízumom volt, de most hazajöttem, megváltoztatom ezt a státuszt, és visszamegyek. Van, aki mondta, hogy bármikor mehetek hozzájuk, de ott folyamatosan cserélődik minden. Senkitől nem kérem, hogy várjon rám egy évet.

-Vidékről indultál, jött Pest, aztán külföld. Mit ajánlasz azoknak, akik szintén nem a fővárosban élnek, de mondjuk a rádiózással szeretnének foglalkozni?
-Pontosan annyi esélyük van, mint nekem volt.

Sőt, mostmár több rádió is van, ezzel együtt több műsorvezető is, ebből kiindulva több álláslehetőség is van. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy nem csak szerencséje, de tehetsége is van, annak nyitott ez a pálya.
-Úgy tudom, nincs családod. Köze van ennek a munkádhoz?
Nyilvánvalóan igen, a szakmám miatt sincs.

De úgy gondolom, először saját magam kell rendbe raknom. Én nem azt gondolom, hogy ez annyira fontos az életemben. De különbözőek vagyunk, pont ez a szép.