2012.04.29. 20:30

Ötvenéves osztálytalálkozó Körösszakálban

<span style="font-size: medium;">Körösszakál – A közösségek összetartó erejét növeli az osztálytalálkozók megszervezése, megtartása.

Körösszakál – A közösségek összetartó erejét növeli az osztálytalálkozók megszervezése, megtartása. Körösszakálban az 1962-ben végzett nyolcadik osztályosok szerveztek találkozót. Varga Sándornénak a jelenleg Szegeden lakó osztálytársnak sikerült a harminc volt tanulóból, a még élőket az ötvenéves évforduló alkalmából megszólítani, akik közül e jeles eseményen elég sokan megjelentek.

A hét végén Körösszakálban gyűltek össze a volt diákok és a még élő volt tanáraik.

A találkozó első részében Ruzsa Mihály tanár úr, volt osztályfőnök megható szavakkal emlékezett meg azokról a diákokról és volt tanárokról, akik már nem lehettek az osztálytalálkozó vendégei. Örömét fejezte ki, hogy a diákok szép számmal jelentek meg.

Varga Sándorné Rád Krisztina, mint főszervező köszöntötte a találkozón megjelent volt tanáraikat Kindle Józsefnét, Juhász Tivadarnét, Juhász Tivadart, Tikász Józsefet és Vmirjáncki Józsefet.

A diáktársak üdvözlésekor örömmel mondta, hogy most több diák jelent meg, mint tíz évvel korábban, amikor a negyvenéves találkozót rendezték. Ez különösen dicséretes akkor, ha megállapították, hogy az ország különböző részeiről érkeztek a kis bihari faluba, Körösszakálba.

Azt viszont nagyon sajnálják, hogy nem sikerült volt iskolájukat megtekinteni, pedig volt olyan diák nem is egy, akik fél évszázad óta nem voltak a településen.

Azt is bejelentették, hogy tíz év múltán újra találkozni akarnak. Igaz a találkozó eseményeinek előre haladtával, egyre többször hangzott el a javaslat, hogy ebben a korban már öt év is hosszú idő. Így a találkozó legközelebbi időpontját is hamarabbra javasolják, mint tíz év.

A beszélgetések után a finom vacsora elfogyasztása következett. A menü, igazi tyúkhúsleves volt házi csigatésztával, sok-sok zöldséggel, főtt hússal, majd birkapaprikás következett, úgy, ahogy azt régen minden ünnepnapon főzték a faluban. Ezzel is még otthonosabb érzetet akartak kelteni a megjelentek számára a szervezők.

Később pedig finom torta következett, melynek elmaradhatatlan kelléke volt az ötvenes szám, mely jelezte azt, hogy nevezetes ez a találkozó.

Kellemes hangulatú beszélgetések tovább folytatódtak felidézve a régi emlékeket, mely összekovácsolta egy igazi közösséggé a volt diákokat.