Tarolt a nagykállói orchidea

Veni, vidi, vici. A nagykállói orchidea jött, látott és győzött. S ha már a latin nyelvnél tartunk: a cikk kiindulási pontjául szolgáló Schoenorchis fragrans egy németországi versenyen tarolt, két serleget is hazahozott a unterwösseni versenyről, melyen hagyományosan három ország orchideái mérik össze, mondjuk úgy, szépségüket.

Kiszökött a táborból

De vegye itt át a szót a Nagykállóban nevelkedett orchideák büszke tulajdonosa, Jónás Sándor, akinek a munkásságáról már korábban is beszámoltunk: a nagykállói kertbarát édesapjának az egyetemi tanár ismerőse, dr. Rimóczi Imre révén szeretett bele az orchideákba. Volt olyan, hogy tőle kunyerált el egy-két egyedet. Egyszer a csillebérci táborból is kiszökött a Szent-Györgyi Albert-díjas botanikushoz, csak azért, hogy orchideát láthasson. Jónás Sándor gyűjteménye közel 1000 fajtát számlál, az egyedek közt találunk pár milliméteres, ahogy húsz centiméteres virágátmérőjű példányt is, de a színskála is pazar: az üvegház tavasszal (a teljesség igénye nélkül) fehér, lila és rózsaszín színben pompázik. Most – a magyar elnevezéssel egyébként nem rendelkező – Schoenorchis fragrans a legnagyobb büszkesége, nem véletlenül.

Három ország virágai

– A Magyar Orchidea Társaság révén neveztem a hagyományos unterwösseni versenyre, ahol évről évre a német, az osztrák és a magyar orchideák mérettetnek meg. Én magam a munkahelyi elfoglaltságom miatt nem tudtam részt venni a rendkívül nívós seregszemlén, így postán adtam fel a növényeimet, melyek közül egy sajnos annyira megsérült, hogy nem volt már alkalmas a versenyzésre. Az orchideáimat a Magyar Orchidea Társaság vezetősége képviselte, akik szintén elismerték azt orchideám szépségét és a munkámat. A virág egyébként különböző kategóriákban négy elismerést is kapott, köztük a legeredményesebb magyar virágét is, ami nagy szó, mert hazánkat közel harminc orchideafaj képviselte a németországi versenyen. Számítottam rá, hogy a miniorchideák csoportjába tartozó Schoenorchis fragransommal sikeres lehetek, mert méretében Magyarországon nincs ehhez hasonlítható egyed, 13 fürtjével és fürtönként 15–20 virággal. Egyébként ez a német verseny kimondottan rangosnak számít, ráadásul arrafelé sokkal több időt, pénzt és energiát tudnak a gyűjtők az orchideatermesztésbe befektetni, ezért is nagy szó az, amit elértem – büszkélkedett joggal lapunknak a nagykállói férfi, Jónás Sándor, az orchideák szerelmese.

Schoenorchis fragrans

A gyűjtők körében legismertebb és legtöbbet emlegetett faj, melynek őshazája India, Thaiföld, Burma, Kína és Vietnám. Ha Schoenorchisokról beszélünk, mindenkinek ez a faj jut legelőször eszébe, amely kb. 1,5 centiméteres sűrűn elhelyezkedő, húsos leveleivel úgy néz ki, mint egy mini­vanda. Nyáron virágzik, egyszerre több, szakállszerű fürtöt hoz, melyek színe az igen ritka fehértől a gyakoribb rózsaszínig terjed, maximum 20 virágosak, és nevéből adódóan illatosak. Fényigénye magas, 13–17 ezer lux, és igényli a 10–12 órás megvilágítást. Mint minden blokkon tartott orchidea, a fragrans is szereti a magasabb páratartalmat és a sűrűbb öntözést, mint cserépben tartott egyéb társaik. Téli időszakban kevesebb és 25 fokra melegített esővízzel célszerű öntözni, napsütéstől és hőmérséklettől függően 3–7 naponta. Öntözni a reggeli órákban öntözzük, mert a levélközökben megálló víz miatt hajlamos a rothadásra. Hőigénye viszonylag magas, meleg-, mérsékelt házi tartást igényel, ennek megfelelően télen is érdemes minimum 16-17 fokon tartani az üvegházban.