Nyíregyháza

2020.05.07. 20:00

Gerlék, feketerigók és gólyák gyógyítója

A madármentés szerelem, szenvedély – mondja Nagygyőry Anna, a Hortobágyi Madárkórház önkéntese.

Indulás Hortobágyra sérült fehér gólyákkal

 

Erdei fülesbagoly etetés közben

Néhány nappal ezelőtt Nyíradony mellett újabb gólyaszülő életét követelte egy szigeteletlen villanyoszlop, a fészekben már volt egy tojás. Mivel az egyedül maradt szülő nem tudná kikölteni a tojást, mentésre volt szükség.

A Hortobágyi Madárkórház nyíregyházi önkéntese, Nagygyőry Anna sietett a helyszínre, értesítette az áramszolgáltatót és a tűzoltóságot, akik hamarosan egy daruskocsival érkeztek meg.

A fészekből kiemelt tojást, hogy ki ne hűljön, meleg vizes palackokból, törölközőből és egy vödörből rögtönzött inkubátorba helyezték, majd elvitték a madárkórházba – a rövid hírt a hortobágyi intézmény Facebook-oldalán találtuk, és megkerestük Annát.

Eredetileg csak a nyíradonyi esetről szerettünk volna beszélgetni vele, de gyorsan kiderült, hogy a fiatal hölgy madárszeretete és az a tisztelet, amivel a természet felé fordul, jóval többet érdemel, mint pár flekket valahol a lap alján.

Anna egy búbos bankával – a madár 20 forintos nagyságú volt, amikor szülei elhagyták a fészket

– Amikor a fiókamentés után visszafelé jöttünk Hortobágyról, több telefont is kaptam, így két sérült madárral: egy balkáni gerlével és egy feketerigóval, na és egy denevérrel érkeztem haza – utóbbit egy kutya szájából vették ki. Őket gyógyítgatom most itthon, de számomra ez nem újdonság, hiszen immár nyolc éve az életem része a madármentés – mesélte lapunknak a nyíregyházi hölgy, akinél a természet és az állatvilág tisztelete már gyerekkorban kialakult.

– A testvéremmel a nyarakat Bujon töltöttük, a nagypapánk pedig akár éjszaka is felébresztett bennünket, hogy megnézhessük, hogyan kelnek ki a kiskacsák – mindezt azért, mert tudta, hogy mennyire kíváncsiak vagyunk. A madarak iránti szerelem azonban csak később alakult ki: amikor egyetemistaként terepgyakorlatra a Hortobágyi Madárkórházba mentünk, úgy éreztem: megérkeztem. Megtanultam, hogy kell fiókát nevelni, szárnyat kötözni, és egy életre elköteleződtem a madármentés mellett.

Téli vendégek a lakásban

– Többször előfordult már, hogy éjfélkor indultunk gólyát menteni, az pedig szinte menetrendszerű, hogy az eredetileg tervezett programunkat felülírja az élet. Az apukám a mentorom, és akár főzés közben voltunk, akár a kertben dolgoztunk, ha jött a telefon, zokszó nélkül elvitt oda, ahol a bajba jutott madaraknak segítségre volt szükségük.

A cikkben említett mezei nyuszi etetés közben

– Jogosítványom azóta sincs, ma már a párom az, aki hoz-visz – a madarakkal együtt. Ő ebben is a társam, mert szereti látni, hogy milyen boldoggá tesz, amikor meg tudunk menteni egy életet és a gyógyulása után visszaengedhetjük a természetbe. Csak olyankor bosszús egy kicsit, amikor a sérült madarakat bent a házunkban gyógyítgatom, télen pedig ez igen gyakori – meséli nevetve Anna, és hozzáteszi: Mártonné Piskóti Mónika szintén rengeteget segít neki.

Pénzt és időt nem sajnálva, akár egy bajba jutott madárral is hajlandó este elindulni Hortobágyra egy kisfiú és egy pocaklakó kisfiú édesanyjaként is. Az édesapja, a párja és Móni bátorítják, ha szomorú, mert nem sikerül megmenteni egy életet, ők biztatják a folytatásra.

Intelligens kedvencek

Anna kedvencei a ragadozó madarak és a varjúfélék – utóbbiakat az intelligenciájuk és a problémamegoldó képességük miatt kedveli.

Indulás Hortobágyra sérült fehér gólyákkal | Fotók: Hanyicska Zsolt

– A Hortobágyi Madárkórházban élnek olyan varjak, amelyek a sérüléseik miatt nem engedhetőek el, nekik például különböző agytörő feladatokat adnak. Az itt a piros, hol a piros játékban jeleskedett egy csókám is, amely nagyon közel állt hozzám. Olyannyira, hogy amikor elpusztult, kijelentettem, hogy soha többet nem akarok madarakkal foglalkozni, ehhez képest már másnap újra elindultam menteni. Ez szerelem, szenvedély, és a középpontban nem pusztán a madarak állnak: számomra a legfontosabb, hogy egy életet megmenthetek.

– Hozzám került egyszer egy 97 grammos mezei nyuszi: vesemelegítő párnára tettem, és kétóránként cicatejpótló tápszerrel etettem még éjszaka is, de megérte, mert két hónap után el lehetett engedni. A gumimaci nagyságú fiókákat infralámpával melegítem, és ha máshogy nem tudom megoldani, a kutyakennelbe teszem be a sérült gólyákat, de vagy így, vagy úgy, mindent megteszek értük – mondja Anna, akinek az egyik legnagyobb álma, hogy adományokból madármentő állomást hozhasson létre Nyíregyházán, hogy még több életet menthessen meg.

Száraz Ancsa

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában