Egy nyelven beszélő pápák

„Ön ugye Andy Warhol? Kaphatok egy autogramot?” 1980. április 2-án, a nagyhéten, húsvét előtt hangzott el a kérés egy apácától, aki II. János Pál kíséretének tagjaként a Vatikánban, a Szent Péter téren a tömegben felismerte a művészt. Odamentek a kordon mögött álló nagyon megilletődött emberhez. Öt autogram készült, mindenki kapott, aki az egyházfő társaságában volt.

Ruszin felmenők

Mezőlaborcon, szlovák nevén Medzilaborcén az Andy Warhol Modern Művészeti Múzeum egyik tablója előtt állok, onnan a kép is, valamint a történet, amelyet idézek. Kelet-Szlovákia északi részén, egy falunyira a lengyel határtól nagy számban élnek ruszinok. E népcsoporton belül további nyelvjárások vannak, errefelé a lemkót vagy lemákot beszélik. A már említett szöveg szerint a jelenlévők meglepve hallották, hogy a két ember egy nyelven társalog, ami lehetett volna valamely világnyelv, de nem. Karol Wojtyla (II. János Pál) és Andrej Varhola (Andy Warhol) szülei ugyanerről a vidékről származnak, és édesanyjuktól először lemkó szót hallottak.

A huszadik század történelmének birodalombuktató és rendszerváltó eseményeiben oroszlánrészt magáénak tudható pápa és ugyanebben a században a Picasso után legkeresettebb művész egyaránt ruszin felmenőkkel rendelkezik.

A meglepően gazdag és nagyon magas színvonalú gyűjteményben Warhol legismertebb műveivel találkozhat a látogató a vörös Lenintől kezdve a több színnyomatból álló Marilyn Monroe-portréig. Ez utóbbit ismerik a legtöbben. A hatalmas épületben több szinten állandó és időszaki kiállítások adnak teljes élményt.

A „szülők szülőhelyén”

Mezőlaborc járási székhely. A Magyarországról érkező vendég jó utakon, gyönyörű vidéken keresztülhajtva érkezik, és néhány faluval korábban már cirill feliratok köszöntik, jelezvén az errefelé lakó népcsoport jelenlétét. A múzeum épülete a város egyik ékessége. Karnyújtásnyira tőle egy dombtetőn emelkedik a Szentlélek ortodox katedrális. A napjaink korszellemében világnagysággá vált Warhol szobra a kettő között áll. A templomban éppúgy otthon érezné magát, mint az autogramjával ékesített bejárat mögött. Mélyen vallásos volt, és vágyott arra, hogy a pápával találkozzon. Számos álma nem valósult meg, de a nagy kézfogás igen.

Mikovába indulok. A falu végén tábla hívja fel a figyelmet egy jellegzetes Warhol-arccal, hogy a „szülők szülőhelyén” járok. Kérdezősködésre egy igazi Varhola válaszol. Miroslav a keresztneve, egy szép rönkházból jön elő. Mezőlaborcban dolgozik az önkormányzatnál. Mint például az a hölgy, aki lelkesen segít magyarázni az idegennek. Ő pedig egy igazi Závacka. Az én most megtalált Varholámtól megtudom, hogy nagyon gyakori név az övé, és szegről-végről rokona a híresség. Amilyen szerencsém van, az anyai ág úgyszintén képviselve van, hiszen Andy mamáját is Závackának hívták. A különös együttálláson nagyon elcsodálkozunk, már-már elfelejtem, mit is akartam: hol laktak Andy szülei? Itt – mutatnak maguk mögé egy üres telekre. Nyoma sincs már a háznak, de tudják, hogy itt állt. Született egy alapítvány Mikovában, aminek a feladata művész emlékének ápolása, és ezen a telken a remények szerint emlékház áll majd. A nagyon készséges Varhola és Závacka tiszta szívből invitál: jöjjek el majd ismét, ha hírét veszem a létesítmény elkészültének.

Borítókép: Az Andy Warhol Modern Művészeti Múzeum – a helyi Tesco parkolója mellett | Fotó: Ésik Sándor archívuma