Keresztény egység – ökumenikus imahét

Az ökumenikus nemzetközi imahét világszerte a keresztény egyházak közös imahete, amely minden évben január 18. és 25. közé esik. Az idén a koronavírus-járvány miatt nem a templomokban, hanem a virtuális térben kapcsolódhatnak be a közös imába a hívők.

A járvány megfékezésére bevezetett korlátozások egyelőre nem engedik meg a nagy létszámú találkozásokat, ezért a interneten lehet követni az imahetet, minden magyarországi felekezet, az egyházmegyék, egyházközségek közzétették honlapjukon a részletes programot és azt a linket, amelyen elérhetőek a misék, a liturgiák, az istentiszteletek. Az idei év mottója: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok ­gyümölcsöt teremtek” ­(Jn 15,5–9).

Vasárnap kezdődik

A 2021-es imahét anyagát a Grandchamp-i Szerzetesi Közösség készítette. A választott téma kifejezi a közösség elhivatottságát az imádságra, megbékélésre, az egyház és az emberiség családjának egységére. A nyitó istentiszteletet január 17-én, vasárnap a Szent István-bazilikában tartják, szentbeszédet mond: Erdő Péter bíboros, igét hirdet: Steinbach József református püspök.

Lapunkban a Nyíregyházán működő felekezetek osztják meg gondolataikat.

Dr. Gaál Sándor református esperes úgy vélekedik, hogy az Istentől elszakadó ember élete eredeti és végső értelemben nem lehet gyümölcstermő, eredeti emberértékű, ha nincs a helyén.

– A szőlővessző helye a szőlőtőn van. Azon kívül mint szőlővessző már nem is értelmezhető. Nem élő, gyümölcstermésre képtelen és esélytelen. Azonban a Krisztusban való kapcsolat által különös életmechanizmus indul be. Életmechanizmus, amelynek feltétlen következménye a gyümölcstermés. Értelmes és értelmezhető élet, amely földi szakaszában is kellemes, vonzó, kívánatos. Azon túl pedig éppen a Krisztussal való kapcsolat miatt örökké tartó és biztos. Ebből az emberi életet és értelmet meghatározó kapcsolatból, a hitből fakad az a lehetőség, ami a reményteljes önértelmezést és a másik embert elfogadó, befogadó magatartást jelenti. Minél inkább áthatja a keresztyén embert ez a tudat, hogy Krisztus által biztosított élete van, annál inkább rendeződnek az ember sorai, gondolatai, érzései, értékei, kapcsolatai. Titok ez, amely mégis tapasztalható valóság. A keresztyénség értékmérője és értékadója az, hogy a szőlővesszők közvetlenül a szőlőtőkéhez, Krisztushoz kapcsolódnak. És ennek számtalan gyümölcse van, amelyet nemcsak zárt keresztyén közösségekben, felekezeteben lehet tetten érni, hanem a mindennapokban. Ahogyan nem sokkal később máshol az apostol sorolja fel a lélek gyümölcseit, amelyek láthatók, érezhetők, értékelhetők és az egész társadalom által élvezhetők: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezt jelenti nekem az imahét .

Csordás Gábor római katolikus plébánosnak egy régi mondás jutott az eszébe:

– Az vagy, amit megeszel – tartja a régi mondás, és milyen igaza van: életünk, személyiségünk fejlődését, alakulását döntően befolyásolja, hogy milyen impulzusok érnek bennünket, mi jut be a gondolataink, érzéseink belső világába. Ezek között sok dolog van, amit nem tudunk befolyásolni, és úgy hatnak ránk, hogy gyakran nem is vesszük észre, ugyanakkor rengeteg lehetőségünk van nekünk magunknak megválasztani, hogy mit és kit engedünk be.

Kit hallgatok meg? Mit olvasok? Milyen műsort vagy előadást nézek meg? Kivel beszélgetek? Röviden: mivel táplálkozom szellemi-lelki értelemben? Nekünk, keresztényeknek egyértelmű, hogy Jézus Krisztus a legfőbb forrásunk és lelki táplálékunk: mindenekelőtt őt akarjuk beengedni az életünkbe. Ő a szőlővessző, amint János evangéliumában mondja, aki táplálja és növeszti a rajta lévő és belőle élő vesszőket, ágakat. Mi mindannyian, keresztények és keresztyének belőle akarunk táplálkozni és élni. És mi, a sok különböző hajtás minél közelebb vagyunk a közös anyaághoz, annál közelebb vagyunk egymáshoz is.

Dr. Kruppa Tamás görögkatolikus székesegyházi parókus kiemelte: Jézus példázata ebben az esztendőben a gyökerek és az ágak nyilvánvaló viszonyát állítja elénk az összetartozás szimbólumaként.

– Megegyező hittel valljuk, hogy az Egyháznak Ő a feje, mi pedig mint a testrészek egyek vagyunk Benne és Vele. A szőlőtőke és a szőlővessző példázata ugyan fejre állítja ezt a hasonlatot, mert a fej ugyan jó esetben felül van, a tőke pedig alul, de jelentése ugyanaz. Különösen, ha szem előtt tarjuk amit az Úr a Jelenések könyvében többször megismétel, hogy „Én vagyok a Kezdet és a Vég, az Alfa és az Ómega”. A levágott vessző még zöldellhet egy kis ideig, mint a vágott virág a vázában, de termést már biztosan nem hozhat. Egyedül Krisztus az a szilárd alap, amin az emberi hit, remény, szeretet, humanitás és vallásosság megállhat és gyümölcsöző lehet. Mind tudják ezt azok, akiket Ő váltott meg, és Ő tanított. Az ágak a vesszők ugyan különböznek egymástól, és külön külön teremnek, sőt, egyik-másik el is száradhat, letörhet, megbetegedhet, elpusztulhat, de a lenyesett tőke kihajthat újra. Jó tudni, hogy honnan jövünk és hová tartunk. Mert csak ilyen identitású ember nem zavarodik össze még egy identitás zavaros világban sem, annak tekintetében, hogy mi az igazi méltósága és értéke, aki mint Krisztussal együtt tudja honnan jön és hová tart. Szent Pál apostollal valljuk: Krisztus szeretett és meghalt értem, ezért én az Ő szeretetében élek mert mint a tőkébe oltott vessző, már nem is én élek, hanem Ő él bennem.

Dr. Kovács László Attila evangélikus lelkész számára mindig sokat jelentett az ökumenikus imahét.

– Ilyenkor különböző felekezetekben élő Krisztus-hívők szoktak együtt imádkozni és igét, igehirdetést hallgatni. Jó volt látni a teli templomokat, felemelő volt átélni az együtt imádkozás és éneklés örömét. Azért szeretem ezeket az alkalmakat, mert ilyenkor láthatóvá válik az egyház egysége. Csak egy egyház van: Jézus Krisztus egyháza. Krisztusban valamennyien testvérek vagyunk. Nagyon jól ábrázolja ezt a közösséget az idei ökumenikus imahét igei programja.

A János írása szerinti evangélium 15. fejezetéből való ez a program, amelyből t. k. azt halljuk: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt…” Jézus kijelentése ez. Mi valamennyien, függetlenül attól, hogy melyik felekezet hagyománya és tanítása szerint magasztaljuk Istent, Jézus Krisztusban hiszünk, reménykedünk, Őt valljuk Urunknak, Üdvözítőnknek. Mi vagyunk a szőlővesszők. Egyik rövidebb, a másik hosszabb. Egyik gyengébb, a másik erősebb. Görbületeikben színeikben, gyümölcseik ízében is sok az eltérés, de mindannyian ugyanazon szőlőtőből táplálkozunk és teremjük gyümölcseinket. Scholz László néhai evangélikus lelkész ezt így fogalmazta meg egy énekünkben: „Ha Krisztus Lelke egyesít, Bontsuk ki bátran színeit! De minden szín dicsérje őt Vonzón a nagy világ előtt!” Hiszem, hogy ezen a héten ki-ki a maga hajlékában ugyanolyan forró lélekkel fog imádkozni az egységéért, mint együtt a templomainkban.

Hajduné Csernák Erzsébet metodista lelkész az idei mottóval nyitotta gondolatait: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek!” János 15,5–9.

– Az örömhír ma is János 3,16: „Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte.” Nemcsak a szeretet érzése öntötte el az Isten szívét, hanem az a vágy, hogy visszavezesse a személyes életemet a vele való közösségbe. Úgy szeretett, hogy a legnagyobb kincsét adta ennek a világnak, benne minden egyes embernek üdvösségére. Csak az Úr Jézus Krisztusba vetett hit alapján lesz az enyém az üdvösség, ami minden ember egyedüli lehetősége. Szeretetben maradni: a keresztyénség ebből a mindent átszövő isteni szeretetkapcsolatból épül föl, ebből merít erőt, és ezzel cselekszik a világban. A hívő ember nem csak a maga számára veszi el Isten szeretetét, és nem csak a maga számára élvezi, hogy szeret az Isten, hanem embertársainak adja tovább. Benne megerősödve, vele élve lesz a szeretetem cselekvő, gyümölcstermő szeretet. Isten Igéje hangzik ezen a héten is, hogy legyen következménye az életünkben, környezetünkben. Az én szeretetem mikor volt cselekvő?

Papp Dániel baptista lelki­pásztor így zárta a gondolatsort:

– Egerben születtem, egy bükkaljai kis faluban nevelkedtem. Az önfeledt téli szánkózások és nyári biciklizések szilajsága mellett azért szelíd munkával is sok időt eltöltöttünk. Mezőgazdasággal foglalkozva sokszor mentünk a „szőlőbe”.

Megláttam a szőlőművesek szakértelmét, kétkezi munkájuk értelmét, annak gyümölcsét. Legnagyobb ámulatba a szőlőfürt ejtett: ahogy kifejlődött, növekedett a bogyója, és bordóra vagy épp aranysárgára érlelődött. Hát még az íze! Az Isten népe is ilyen szőlő. Szerte a világban, itt, Nyíregyházán is él sokféle keresztény vallásgyakorlatában. 2021-es imahetünk fő témája szerint a szőlőtő-Krisztusban maradó vesszőszálak hozzák a kívánatos gyümölcsöt. Azok a hívek, akik Benne maradnak, és akikből Általa érik meg a termés. Akik megélik a nyurgulás örömét, a metszés fájdalmát, a termés roskasztó súlyát, akik mellett mindig ott van a hozzáértő Szőlősgazda. Ő metsz, kötöz, igazgat – és aztán szüretel! Idén nem templomokba gyűjt be minket. De szeretné, ha az Ő Igéje köré oda-odagyűlnénk ezeken az estéken is, és beleélnénk magunkat szőlővessző mivoltunkba. Szánjuk oda magunkat neki először vagy újra, hogy megteremjük az Ő életének gyümölcsét!

KM