Megigézte a csodás vénség

A mátészalkai Diopack nyomda kreatív gondolkodásáról és karitatív tevékenységéről egyaránt ismert tulajdonosa, Erdélyi Ferenc nagy fába vágta a fejszéjét. Azaz hogy nem vágta, sőt… Egy magányos akácmatuzsálem biztonságos élete érdekében nemes tettre készül. 
Nem az első megsüvegelendő cselekedete lesz ez az Ópályiból indult, Mátészalkán élő, szűkebb hazája lakóközösségéért, Szatmár-Bereg gasztrokulturális és természeti értékeinek őrzéséért már eddig is számos követésre méltó akciót megszervezett szenior teniszbajnoknak.

Az akácot meglátni, és... 

Amit az örökmozgó Erdélyi Ferenc jártában-keltében meglátott és a napokban a szintén rácsodálkozó krónikásnak is megmutatott, az egy százévesnél is jóval idősebb akác, valahol Nagyecsed és Tiborszállás között a Kraszna-töltésen. Emberünk elhatározta, hogy ezt a gyönyörű, vén akácot márpedig védetté nyilváníttatja.

Hogy is kezdődött ez a történet? 

– Vannak dolgok, amik már régóta ott vannak, de az emberek már észre sem veszik, egyszerűen nem látják. Úgy tűnik, ehhez szem kell – kezd bele az amatőr természetvédő. – Véletlenül jártam arra húsvétkor beszerezni egy kis vállaji kolbászt. Oda lehet menni Fábiánháza felől köves úton, de lehet másik úton is, hogy ha Tiborszállás felé vesszük az irányt a Kraszna gátján. Akkor találtam ezt az akácfát. Hát, ez monumentális... Ez az a fa, aminek pontosan meg lehet mondani a korát, anélkül, hogy kivágnánk, ugyanis a Kraszna-töltésből nőtt ki.

A Jóisten megőrizte 

– Amikor ezen a Kraszna-csatornán át az Ecsedi-lápot lecsapolták 1896-ban, akkor nőhetett ki az elkészült gátból. Valahogy megmaradt. Szerintem logisztikailag jó helyen van, mert egyrészt Tiborszálláson nincsenek olyan rászoruló emberek, akik kivágták volna kicsi korában. Azonkívül ott a Tibori-erdő, ami bőségesen adott a tiborszállási embereknek gallyszedési lehetőséget. Tehát ezt a Jóisten megőrizte. Azon kívül pedig a legközelebbi fa is tőle háromszáz méterre van, vagyis egyedülálló, így nem úgy nőtt, mint egy erdei társa, hanem kiterebélyesedhetett a maga valóságában. Mondhatni, egy hatalmas tölgyre hajaz. Megmértem az átmérőjét, ami 120 centi meg egy csomó apró (nevet fel – a szerző), a kerülete pedig nem kevesebb mint 366 centiméter. Mostanában lesz a madarak és fák napja. Mivel ez május 10-én van, ami az idén szerdára esik, azon a hét végén, azaz május 16-án szervezek oda egy biciklitúrát. 

– Egyrészt megmutatom ezt a csodát a rotarys barátaimnak, másrészt elindítottam a mérki jegyzővel a védetté nyilvánítás folyamatát. A Rotary védettséget fog vállalni, odateszünk majd egy kis emlékfát, hátha ez segít esetleg a megőrzésében. Természetesen gondozni fogjuk a nagy öreget. Van rajta egy-két fagyöngy, attól megszabadítjuk. Figyelünk majd rá, hogy ha már ennyit megélt, maradjon köztünk, és az unokáink is megpihenhessenek alatta.

Útravaló a gátra 

Az idén nem lesz Tour de Gát, ami persze nagy fájdalmam, de öröm is, mert egy nagy – 40 milliárdos – árvízvédelmi beruházás kapcsán Vásárosnaménytól a Kocsordi-hídig az egész töltéskoronát végig fogják aszfaltozni, másrészt a gátat megnyesik, szabványméretű töltéskoronát kialakítva, az átereszeket, köröltéseket is felújítják. November végére tűzték ki a beruházás átadását. Szóval nem bicikliút épül, de nagyban fogja könnyíteni a Tour de Gát résztvevőinek a dolgát. Ugyanis volt egy 11 kilométeres szakasz, ahol bizony sok idős néni tolta a kerékpárt, mert a két autónyomban nem volt biztonságos pedálozni. Egy szó, mint száz, biztatom a néhány év alatt pár ezres tömegsport­eseménnyé nőtt Tour de Gát szerelmeseit, hogy 2024-ben a tavalyinál is nagyobb szabású eseményen vehetnek majd részt. 

GB