A korongok imitálhatják egy fácán repülését

A 31. Milotay Gábor Emlékversenyt július 9-én rendezte meg az Országos Magyar Vadászkamara Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Területi Szervezete. Milotay Gábor volt az a sportlövő, aki a II. világháború után vármegyénkben újra beindította a sportlövészetet. A világháború után minden romokban hevert, számára azonban – szenvedélyes sportlövőként – fontos volt ennek a sportnak az újjáélesztése.

Népszerű a rendezvény

– A Milotay Gábor Emlékverseny már több évtizedes múltra tekint vissza. Az első rendezvények idején hazánkban nem volt még olyan szervezett sportélet, mint napjainkban, ezért főleg a vadászok vettek rajta részt. Ahogy a sportélet szervezettebbé vált, klubok alakultak, egyre több lett az igazolt versenyző is. Így aztán napjainkban igazolt versenyzők és sportvadászok vesznek részt ezen a megmérettetésen, természetesen külön kategóriákban, külön értékelve, hiszen van olyan sportlövő, akinek nincs köze a vadászathoz, csak a korongokra szokott lőni, azoknak a specialistája. A vadászok pedig azért jelentkeznek a koronglövészetre, hogy a gyakorlás, a tudás, a tapasztalat később majd visszaköszönjön a vadászatokon – mondta el érdeklődésünkre Fazekas Gergely, a Vadászkamara vármegyei titkára, akitől azt is megtudtuk, hogy Romániából is érkezett egy résztvevő a felsősimai Vuk lőtérre.

– Sikerként könyveljük el, ha sokan eljönnek a rendezvényre. A pálya nehézségét igyekszünk úgy kialakítani, a gépeket igyekszünk úgy beállítani, hogy egy átlagos vadász számára is legyen sikerélmény, a száz korong 50-60 százalékát meg tudja lőni, hiszen akkor visszajön a következő alkalommal is.

– A létszám mellett a siker mércéje az is, hány helyről, honnan jönnek a versenyzők. Az utóbbi években a rendezvényünk régióssá vált, hiszen a szomszéd vármegyéből is érkeznek résztvevők, de rendszeresen jönnek a Felvidékről és a Partiumból is, hiszen aránylag közel vagyunk az államhatárokhoz. A lőtér pedig kulturált, modern létesítmény, szívesen jönnek ide versenyezni az emberek, hiszen egy kellemes napot tölthetnek el itt – magyarázta Fazekas Gergely.

Vadászati szituációk

– A koronglövészetnek sok ága alakult ki. Mi tulajdonképpen most a korongvadászatot választottuk. Igyekszünk a gépeket úgy beállítani, hogy vadászati szituációkkal találják szembe magukat a résztvevők. A korongok imitálhatják egy fácán repülését, egy felrebbenő fácán távolodását.

Kíváncsiak voltunk arra is, vajon mennyire népszerű a nők körében a korongvadászat.

– A vármegyei vadászkamarához kevés nő tartozik, s azoknak is kevés százalékuk vadászik aktívan. S akik annyira szeretnek sörétes fegyverrel lőni, hogy még el is jönnek egy-egy versenyre, még kevesebben vannak, általában két-három női versenyzőnk van. Most csak egy van, aki ráadásul nem is lő rosszul. Személy szerint örülnék, ha többen lennének, de azt is be kell látni, hogy egy ilyen verseny komoly fizikai próbatétel a férfiaknak is.

Sörétessel vagy golyóssal?

A civilekben felvetődhet a kérdés, hogy a korongokra csak sörétes fegyverrel lehet-e lőni, vagy golyós puskával is.

– Csak sörétessel lehet lőni, ugyanis annak a veszélyességi távolsága lényegesen kisebb, mint egy golyós puskának. Mindössze néhány száz métert repül a sörét, aztán lehullik. Egy kis kaliberű golyós fegyver esetében azonban 1-1,5 kilométerre is elrepül a lövedék, vagyis biztonsági szempontból nem szabad golyós fegyverrel lőni.

A kívülállók azt látják, az eltalált korongok darabokra hullanak, amiket a végén összesepernek. Nincs olyan érzésük a résztvevőknek, hogy pazarolják a korongokat, pazarolják a lőszereket? – szegeztünk egy újabb kérdést Fazekas Gergelynek.

– Azt gondolom, aki erre a sportra adja fejét, az mindezt bele is kalkulálja. Hulladékkal jár, de ez egy olyan sport, amit elméletben nem lehet megtanulni. Egy asztalos esetében is sok fa megy a hulladékba, sok bútorlapot szab el, mire jó bútorasztalos lesz belőle. Hogy jó versenyzőket neveljünk, ahhoz ez az út vezet. Bár hozzáteszem, a modern technikának köszönhetően már komoly szimulátorok is vannak, amelyek nagyban segítik a leendő vadászok felkészítését. A szimulátorokkal lehet gyakorolni alapvető mozdulatokat, s nem feltétlenül van szükség a fegyver elsütésére.

– A koronglövészet nagy koncentrációt igényel, összehangolt mozgásra van szükség. Akinek lassú a reflexe, későn veszi észre a korongot, nem valószínű, hogy jó versenyző lesz.

Aki jó koronglövő, aki jó vadász, vajon a céllövöldében eltalálja a hurkapálcikát?

– Úgy gondolom, hogy a saját fegyverével eltalálná a hurkapálcát. Hangsúlyozom, a saját fegyverével, amit ismer, ami rá van méretezve, rá van szabva. Egy futó sem tud jól teljesíteni a maratoni számban, ha két számmal kisebb sportcipőben kell megtennie a távot, hiszen az neki kényelmetlen lenne.

Korábban Kabaláson rendezték meg az emlékversenyeket, most a Vuk lőtéren. Helyes az a megfogalmazás, hogy ég és föld a két lőtér egymáshoz viszonyítva?

– A kabalási lőtér tulajdonképpen egy tanpálya, ami azért készült el egykoron, hogy legyen hol felkészülni a vizsgára. Ennek megfelelően ott mindössze két torony van, egy kis torony és egy nagy torony. Ezen a szinten nem is akartuk továbbfejleszteni, nem is lett volna értelme, hiszen a vizsga követelményeinek megfelelően alakították ki elődeink. Arra teljesen alkalmas, hogy ott készüljenek fel a vizsgázók. A Szedlár László által üzemeltetett Vuk lőtér modern, korszerű, minden igénynek megfelel, rangos versenyek méltó helyszíne.

Jó példával jár elöl

Vajon a Vadászkamara vármegyei titkárának illik részt vennie egy ilyen koronglövő versenyen?

– Azt gondolom, mindenképpen jó példa, ha a kamara tisztségviselői részt vesznek ezeken a rendezvényeken. Most is itt vagyunk többen is a vezetőségből. Ugyanakkor nekem is jó a gyakorlás, hiszen én is szoktam használni sörétes fegyvert, s egy ilyen verseny jó visszajelzés arra, hogy az ember hol tart, mit kell esetleg csiszolni. Ugyanakkor kötetlenebb formában találkozunk a vadászainkkal, tudunk beszélgetni. Ha már mi szerveztük, akkor a tagok lássák, hogy mi is oda merünk állni, és mikor jobban, mikor gyengébben, de mi is tudunk bánni ezzel a fegyverrel.

(Fazekas Gergellyel podcast is készült, ami meghallgatható a szon.hu portálon.)

Az emlékverseny végeredménye

Vadász hölgy: 1. Terebesi Tímea (58)

Vadász junior: 1. Szabó Sándor (88), 2. Gresnyer József (62)

Vadász felnőtt: 1.Turcsán János (88), 2. Kovács Gábor (84), 3. Kovács István (80)

Vadász veterán: 1. Vígh János (75, pályasúlyozással), 2. Kakócz Lajos (75), 3. id. Szakács Zoltán (68)

MVE kezdő: 1. Zarándok János (86), 2. dr. Veréb Krisztián (75), 3. Háda Krisztián (70)

MVE amatőr: 1. Galambos Róbert (85), 2. Mosolygó András (84), 3. Kovács Miklós (82)

MVE felnőtt: ifj. Szakács Zoltán (97, versenyen kívül), Juhász Péter (94, versenyen kívül), 1. Sándor János (93), 2. Kovács Ottó (92), 3. Kohut László (86)

MVE senior: 1. Hajós Csaba (78), 2. Koczka György (72), 3. Révész László (68)

Csapat: 1. Kálmánházi Nimród Vt. (252, Karasz József, Kovács Gábor, Kovács István, Szabó Sándor), 2. Szikra Vt. (211, Kakócz Lajos, Nácsa Balázs, Róka Bence)