Ezüstérmes lett a Halászbástyán készült esküvői kép

Ötödik alkalommal hirdetett esküvői fotópályázatot a közelmúltban a Magyar Esküvőfotósok közössége. Fotóriporter kollégánk, Janics Attila képei ezúttal is helyet követeltek maguknak a döntőben. A legjobbak versenyében végül „ezüstérmet” szavazott a közönség a nyíregyházi művész Miló-Csura Pannát ábrázoló kreatív fotójának.

Szoros volt a verseny

A kiírásra 2022-ben, esküvővel összefüggésben készült legszebb, legigényesebb, legkreatívabb, legkülönlegesebb fotókkal lehetett pályázni 2+1 kategóriában: páros portré, kreatív képek, melyeken csak a pár szerepel; elkapott pillanatok az esküvő bármely momentumáról; derűt keltő, kiegészítő kategóriaként pedig az „Állatok az esküvőn” opció is megjelent az idén.

A fotográfusképzéssel is foglalkozó Attila így összegezte az elsősorban erkölcsi megbecsüléssel járó, értékteremtő és közösségkovácsoló fotópályázat történéseit:

– Páros-kreatív kategóriában két képemet is beválogatták a döntőbe, ahol összesen 45 alkotást értékelt a szakmai zsűri. A produktivitásunk megcsillogtatása mellett az ilyen versenyek remek alkalmat kínálnak arra is, hogy a kollégák egymástól tanuljanak, ötleteket merítsenek, tapasztalatot cseréljenek. A közönségszavazást sokáig az én egyik menyasszonyi képem vezette, ám – ahogyan az a Forma–1-ben is gyakran megesik – a célvonal előtt hirtelen beelőztek, így szoros küzdelemben végül Erdélyi Ákos kollégám szakította át a szalagot, ezúton is szívből gratulálok neki.

A szikla is előbújt

Janics Attila különleges atmoszférájú, Miló-Csura Pannát ábrázoló fátyolos fotója méltán érdemelte ki a közönség lájkzuhatagát a virtuális térben. A profi technikával felvértezett, egyedi látásmódú nyíregyházi fotósnak nemcsak a vőlegény menyasszonyát, hanem a természet isteneit is sikerült megnyernie maga mellett, így készülhetett el ez a szó minden értelmében páratlan felvétel a Budapesten.

– Tudatosan hajnali órát választottunk a fotózáshoz, mert a Nap ilyenkor még nekünk dolgozik, nem pedig ellenünk. Épp’ csak ébredezett a főváros, szinte velünk együtt ásítozott. Panna, akivel történetesen sokéves baráti ismeretség fűz össze, csodálatosan festett ünnepi ruhájában, melynek hatalmas fátyolával rendre kacérkodott a szél. A Halászbástyáról elénk táruló panoráma magáért beszélt: mosolygott ránk az égbolt, háttérben a Duna, az Országház, sőt, aznap olyan alacsony volt a folyó vízállása, hogy „Magyarország legalacsonyabb hegycsúcsa”, az Ínség-szikla is előbújt a kedvünkért a Gellért-hegy lábánál. Amikor megnyomtam az exponáló gombot, nem kellett visszanéznem a felvételt ahhoz, hogy tudjam, igazán különleges pillanatot sikerült megörökítenem – mesélte Attila.

Neje a legfőbb kritikusa

Hazatérve így látta ezt legfőbb kritikusa, a felesége is – árulta el nevetve az „ezüstérmes” művész, aki éppúgy foglalkozik esküvői, mint stúdió-, tabló- és sajtófotózással. Többnyire vármegye- és országhatáron belül kérik fel munkára, de fotózott már oltár elé álló párokat Svájcban, Írországban és Luxemburgban is.

– Ahogy mondani szokták, az esküvők megszervezésekor három dologra kell nagy hangsúlyt fektetni: a jó zenére, a finom ételekre és a minőségi emlékekre. Utóbbi az, amely örökre megmarad, éppen ezért a fotózást, videózást nem érdemes a lelkes rokonokra bízni, még ha a legmodernebb okoskütyüket tartják is a kezükben. A soha meg nem ismétlődő pillanatok igényes megörökítéséhez szükséges, de nem elégséges a jó technika, elengedhetetlen a szaktudás, a művészi véna és a tapasztalat.