Tenor, basszus – kész a kamarakórus

Iszogatás közben, mikor a férfitársaságban kezd már a hangulat a tetőfokára hágni, sok érdekes dolog megtörténhet. Ilyen például a kórusszervezés. Ebben volt némi tapasztalatom, így egyik alkalommal belevágtam.

– Gyerekek! Össze-vissza megy a nótázás, úgyhogy javaslom, lépjünk egyet előre zeneileg és alakítsunk kórust. 
Nagy nehezen ráálltak. 

– Jobbra a tenor, balra a basszus. A tenor azt fogja énekelni, hogy: Engem illet, engem illet, engem illet. A basszus pedig azt, hogy: Nem engedem, nem engedem, nem engedem. Én leszek a karnagy, egyben a szólót is én éneklem. 

Felálltak. Tenor, basszus, kész a kamarakórus. Halk zümmögéssel rövid hangpróbát tartottam, majd beintettem és vezényeltem: Engem illet, nem engedem. Mikor ezt néhányszor elénekelték, belekezdtem én is: Egyedem és begyedem, ki nyalja ki a s... Mikor aztán a szólómat felfogták, az előre betervezett útvonalon kereket oldottam.