Látássérült nőként a harmóniára törekednek

Attól, hogy rosszul vagy egyáltalán nem látnak, nem érzik magukat kevésbé nőiesnek.

Csáki Alexandra

Tünde, Ibolya és Barbi megmutatták, mi lapul a táskájukban

Fotó: Dodó Ferenc

Vannak dolgok, amik minden női táskában fellelhetők, ilyen a pénztárca, a kulcs, a neszesszer, benne papír zsebkendő, némi smink, egészségügyi és higiéniai holmik, kézkrém és -fertőtlenítő, esetleg egy összecsukható esernyő. Értelemszerűen magunknál hordjuk még a személyes iratainkat, a zenehallgatáshoz, telefonáláshoz fülhallgatót, esetleg a határidőnaplónkat.

– A leghalványabb napsütés is teljesen elvakít, úgyhogy mindig van nálam napszemüveg. Soha nem hagyom otthon a kis nagyítómat sem, mert bármikor szükség lehet rá a boltban vagy a postán, illetve mindig kéznél van a közlekedési lámpákat aktiváló távirányítóm. Sminket nem hordok magammal, de egy enyhén színezett ajakápolót igen, ahogy a fésű sem foglalja a helyet, napközben úgysem nagyon tudnám ellenőrzi a frizurámat – rendezgette az asztalon táskája tartalmát Gálné Imre Ibolya. A Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének hölgy munkatársaival beszélgettem többek között arról, mit gondolnak, mitől nő a nő, ők hogyan élik meg a mindennapokban a nőiségüket, és miként hat ki erre, hogy látássérültek.

Megmaradt a sminkrutinja

Ibolya alig látó, de nem volt ez mindig így, fokozatosan veszítette el látását, mely mostanra mindössze 2–4 százalékos. Ahogy fogalmazott, neki benne maradt a kezében a sminkrutin, a gond csak az, hogy nem mindig sikerül a megfelelő árnyalatú alapozót és korrektort kiválasztani.
– Amikor fáradtan, karikás szemmel kelek, ezeket használom, ha pedig megköveteli az alkalom, szempillaspirált és rúzst is teszek fel. Ehhez a magabiztossághoz azonban az kell, hogy a drogériákban az eladó vagy a látó kísérő segítségével olyan színeket válasszak, amelyek összeillenek. A natúr színekkel nem lehet mellélőni, de ha nagyon elbizonytalanodnék, a Távszem – okostelefonos távoli segítségnyújtó – alkalmazás munkatársát bármikor felhívhatnám – árulta el az egyesület kulturális szervezője, aki odafigyel arra, hogy az általa viselt ruhadarabok és kiegészítők harmonizáljanak, illetve a haja és a körme ápolt és igényes legyen.

– Bár fontos a jó megjelenés, mégis azt mondom, hogy a nőt az őszinte, magabiztos mosolya teszi igazán nővé.

Kollégája, Nemes-Nagy Tünde szereti megmutatni, hogy ízig-vérig nő. Sminkelni nem tud, így nem is próbálkozik vele, a ruhájára, a cipőjére, a hajára és a körmére azonban kiemelt figyelmet fordít. Mint azt megjegyezte, a szervezet elnökeként sokat utazik, és még több emberrel találkozik, fontos hát, hogy jó benyomást keltsen.
– A gardróbomból hiányoznak a látványosan színes vagy nagy mintás ruhák, cserébe imádom a feketét, mert elegánssá teszi az embert. Számomra fontos, hogy összhangban legyek magammal, a hajam évek óta rózsaszínes-magentás-lilás árnyalatú, amihez nem vehetek fel például sárgát. Szeretem viszont az egyedi kiegészítőket, a kézműves fülbevalókat és a Braille-órámat, ami a maga nemében igazán különleges – mutatta a kis, kinyitható és megtapintható szerkezetet Tünde, aki március 8-án duplán ünnepel, hiszen ekkor nemcsak a nőnap, hanem a születésnapja alkalmából is felköszöntik.
– Ahogy Ibolya, úgy én is hiszek a női mosoly erejében.

Akárhol nem veszi elő

Túróczi Barbara figyelmesen hallgatta idősebb kollégáit, huszonévesként azonban érthető, hogy ő másként gondolkodik. A látása négyéves korában kezdett el romlani, mostanra 1–3 százalékos, így aliglátóként éli a mindennapjait. Ez azonban egyáltalán nem gátolta meg abban, hogy többségi iskolában tanuljon, szórakozni járjon a barátaival, és úgy élje az életét, mint akármelyik egészséges társa. Egyetlen vágya volt, amiről le kellett mondania, ez pedig a jogosítvány. Érdekes, hogy hármójuk közül egyedüliként az ő táskájában lapult egy összecsukható fehér bot. Elárulta: csak akkor használja, ha ismeretlen helyen jár, Budapesten például elég gyakran, Nyíregyházán azonban kevésbé. Szerinte még mindig stigma a fehér bot, ami miatt itt inkább messziről kikerülik.
– Hogy mit jelent számomra nőnek lenni? Talán egyfajta belső kiállást, hogy nincs szükség mások megerősítésére, mert tudom, úgy vagyok tökéletes és egész, ahogy vagyok. A sztereotípiák helyett az elfogadást kellene erősítenünk magunkban és másokban egyaránt.