Az aszály altatta el az éberségünket

Szófiában szerzett általános agrár- és növényvédelmi diplomát 1978-ban. Első munkahelye, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Növényvédelmi Állomás emberi és szakmai környezete egy életre kijelölte a pályáját. Hat év ismeretgyarapítás után a megye növényvédelmi előrejelzését irányította. A rendszerváltás évében az ismert svájci növényvédőszer-gyártó cég magyarországi képviseletéhez került területi képviselőnek, s bár a cég neve kétszer is változott az évek során, ő innen ment nyugdíjba 2019-ben. Munkaköre alapvetően növényvédő szer és szántóföldi vetőmageladás támogatására koncentrálódott, de a különböző kultúrák (köztük is a nagy kedvenc, az alma) növényvédőszer-használatával, élelmiszer-biztonsági kihívásaival is foglalkozott. Idővel regionális szervezeti irányítással is megbízták. Egyetlen dolog, ami a változó feladatkörök mellett állandósult: 31 éven keresztül, mondhatni napi rendszerességgel látogatta a problémáikra megoldást kereső, érdeklődő gazdákat, gazdaságokat. A hatvanhét éves Sipos László négy évtizeden át magas színvonalon végzett munkáját ismerték el, amikor az idén novemberben a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara a 2022. Év Kiváló Növényorvosa kitüntetésben részesítette. A megyeszerte ismert szakemberrel az elismerő cím apropóján beszélgettünk. 
– Minden év más és más, a mi kontinentális klímánkon kiszámíthatatlan, hogy csapadék jön-e vagy sem – kezdte az évszázad aszályát ránk szabadító idei esztendő növényvédelmi tanulságait taglalva Sipos László. 

„Fickándozó” melegkedvelők

– Minden megtörténhet, és ez a szakmámat tekintve is igaz, mert az időjárás befolyásolhatja a teendőket, legyen szó kórokozókról vagy rovar kártevőkről. Ebben a száraz évben utóbbiak közül a melegkedvelők domináltak. Az ebbe a körbe sorolható szívó kártevők közül a tripszek meg az atkák „fickándoztak” is. Az atka az idei nyár iszonyú szárazsága közepette a termelők számára ritkán látott nagy problémát okozott, többek közt a takarmánykukorica-állományokban. A nedvességkedvelő földi bolhák az ilyen száraz tavaszokon komoly gondot okoznak a kukoricákban, napraforgókban, mert a kelő, lédús kultúrnövényeket lepik el szomjukat oltani, és a levelek bőrszövetét hámozgatva klorofillveszteséget és fejlődést hátráltató sebeket okoznak a növénykéknek. A kórokozó gombás betegségeknek elméletileg kevesebbnek kellett volna lenniük. Közülük a lisztharmat és a hasonló típusú gombák voltak képesek veszélyes mértékig szaporodni, amikor kaptak egy kis párát ehhez. Ezzel együtt nem volt akkora a lisztharmatfertőzés, mint amilyenre az idei száraz, meleg időben számítani lehetett. 
– Elaltatta az elkeseredő termelők növénykórtani éberségét a terméstől őket megfosztani látszó aszály, ám a szeptemberben lehullott 130 milliméter csapadék a kukoricákat még nem érett állapotban találta. Amikor ilyen stádiumban megázik a tengeri, a nedvességet tartogató csuhélevelek alatt nem kívánatos kórokozó-fertőzés veszi kezdetét. Ez a magyarázta annak a mikotoxin-problémának, amit a hazai kukoricaterméssel kapcsolatban a felvásárlói oldal hangoztatott. A termelők ökonómiai megfontolásból, a szárítási költség megspórolása miatt rontották el a dolgot, mert ha egy termés a táblán biológiai szempontból készen van, annak a magtárban a helye. Az említett mikotoxin-fertőzés tehát lehetett a lábon szárítás következménye, de lehetett benne manipuláció is. 

Tájhoz illeszkedő növények 

– A növényegészséget tágabban értelmező agrotechnológiai szempontokat tekintve nem egy tanulsága van ennek az évnek. Például a 2023-at megalapozó talajművelés szerepe kiemelten fontos abban, hogy jó víz- és tápanyag-szolgáltató képességű, optimálisan megművelt talajunk legyen, amelyben egyöntetűen fejlett, erős, a károsítóknak is ellenállóbb növényállományt várhatunk. 
– Heterogén megyénk három tájegysége a Nyírség, Szatmár-Bereg és a Felső-Tisza-vidék. Meg kellene határozni intézményes formában a táj­egységeken belül is változó agroökológiai potenciált. Ez iránymutatást adna ahhoz, hogy milyen növényeket szabad, érdemes termeszteni egy adott helyen. Sajnos, bele­ragadtunk abba, hogy csupán három-négy kultúrával (kukorica, napraforgó, kalászosok) foglalkozunk. A nyírségi homoklankákon, amely ideális viszonyok között képes nagy termésre is, az idén megadta magát a kukorica. Más, tűrőképesebb kultúrával jobban jártak volna a gazdák. Megyénkben a birtokszerkezet jóval elaprózottabb, mint az ország más területein, és a 36 ezer regisztrált termelővel nem könnyű megértetni, hogy válasszon olyan kultúrát, ami biztonsággal ter­meszthető nehezebb időjárási, gazdasági körülmények között is. Az agroökológiai potenciálhoz illeszkedő növényválasztás, vetésszerkezet-kialakítás kellene. Ebben is nyugodtan lehet alapozni a hagyományainkra. 

Alapvető igény az öntözés 

– Ami a talajainkat illeti, úgy érzem, hogy az újabb talajművelési irányzatok, amelyek a gazdálkodás új, korszerű szemléletének részeként terjednek el, nem biztos, hogy önmagukban alkalmasak arra, hogy eredményesek legyünk. Itt is érvényes a Petőfi-verssor: „Azért a víz az úr!”. Szóval digitalizálhatom én a mezőgazdaságot, ha nincs vizem a termesztéshez. Ezért alapvető az öntözés. A fontos nitrogént és a kalciumot csak vízzel képes a növény fölvenni. Ami a tápanyag-ellátottságot illeti, bizonyos mezőgazdasági területeket érdemes lenne kizárni a klasszikus agrártermelésből. Ezeken az úgynevezett reproduktív mezőgazdasági tevékenység lehet a megoldás. Ez azt jelenti, hogy mindig életben tartom a földemet, olyan helyzetbe hozom, hogy meg tudjam őrizni benne a tápanyagot, a nedvességet, és a termőképességét lehetőség szerint még javítsam is – fejezte be egyik vesszőparipájáról szólva Sipos László. 
GB