Bolygónk természeti forrásai végesek

A II. világháború utáni nagy gazdasági fellendülés és az ezzel járó gyors iparosítás egyre súlyosabb környezeti következményekkel járt. Nem véletlen, hogy már az 1960-70-es években létrejöttek az első környezetvédelmi mozgalmak, amelyek felhívták a figyelmet erre a területre. A környezetvédelem nyitánya az ENSZ 1972-es konferenciája volt, ahol a környezetvédelem és a gazdasági növekedés igényeit igyekeztek összehangolni, ami máig aktuális probléma. Ugyancsak 1972-ben jelent meg a Római Klub gondozásában A növekedés határai című kötet, amely a föld erőforrásainak korlátozott voltára először hívta fel a figyelmet. A világ 1960 után felgyorsult népességnövekedésének mértéke is váratlan volt. (A Föld lakossága 1804-ben érte el az egy milliárdot, 1960-ban a 3 milliárdot, ami mára 8 milliárdra emelkedett.) Az 1980-as évekre világossá vált: a környezetvédelmet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Három pillér

A fenntartható fejlődés kifejezést Brundtland norvég miniszterelnöknek tulajdonítják, aki 1987-ben az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Bizottsága akkori elnökeként tárta a világszervezet elé a róla elnevezett jelentést, amelynek célja a globális gazdasági fejlődés elemzése, illetve annak újragondolása volt, hogy mik veszélyeztetik a környezeti fenntarthatóságot. Akkor fogalmazódott meg az alaptézis, miszerint a fenntartható fejlődés az a fejlődési mód, amely „megfelel a jelen szükségleteinek anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek saját szükségleteinek kielégítését”. Három pillére a környezet, a társadalom és a gazdaság. A háború utáni időszak felfogása szerint a gazdaság, a társadalom és a környezet egymástól külön működő rendszerként létezett – ütközés esetén az előbbi sorrend érvényesült, de a gazdaság mindig elsőbbséget élvezett. A fenntartható fejlődés brundtlandi koncepciója megteremti a kapcsolatot a három említett terület között, elismerve, hogy csak egymásra utalt szoros együttélésben létezhetnek.

Nem kötelező érvényű

A ma általánosan elfogadott megközelítés szerint akkor lehet szó fenntartható fejlődésről, ha elfogadjuk a bolygónk természeti erőforrásai korlátokat állítanak fel. A fenntartható fejlődés nem azonos a gazdasági növekedéssel. A hangsúly elsősorban a minőségi fejlődésen van, nem a mennyiségi növekedésben.
Az ENSZ Millenniumi fejlesztési céljainak jelentősen továbbfejlesztett változata, az ENSZ-tagállamok vezetői által 2015-ben elfogadott Agenda 2030, amelyben hangsúlyosabbá váltak a környezeti szempontok is. A dokumentumban megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési célhoz az egyes országok közeledését mérik a meghatározott célokhoz. Az Agenda 2030 nem kötelező érvényű, ezért az országok, országcsoportok a célok teljesülését más, a saját országukat, régiójukat jobban leíró mérőszámokkal is mérhetik.

Javít vagy ront?

Tudományos elemzések tárgya, miképpen hat az egyes célok teljesülése más célokra. Számos esetben együtt mozognak, vagyis az egyikben elért pozitív eredmény a másikban is ugyanazt váltja ki, más vonatkozásban pedig éppen távolítanak a céltól. A megújuló energiaforrás használatát elősegítő napkollektorok például javíthatják a váltást az energiaforrásokban, ám a területfoglalás miatt az élelmezési problémákat mélyíthetik. A növényvédő szerek használata a környezeti szempontokkal ellentétes, a mezőgazdaság hozamának növekedése azonban e nélkül nehezen valósítható meg. További kiemelt kutatási terület, hogy miként lehet a mérésbe bevonni az ún. Big Data forrásokat – vagyis nagy tömegben keletkező feldolgozatlan adatokat –, illetve hogy a legújabb térinformatikai vívmányok mennyiben tudnák a megfigyelést hatékonyan elősegíteni.

Értő fülekre van szükség

Az utóbbi években kezd egyre ismertebbé válni a „nem növekedés” mozgalom. E törekvés szembehelyezkedik a fenntartható fejlődéssel, szerintük képviselőik környezeti megfontolásai is a gazdasági növekedést szolgálják, ami megnehezíti az emberek életét, és elkerülhetetlenül a környezet állapotának romlásához vezet. Tudományos tényeken alapszik, hogy nem tartható az utóbbi évtizedek életvitele, változtatnunk kell, értő füllel kell meghallgatni a környezettudósok és a szociális szakemberek iránymutatásait.

Prof. Hajnal Béla, a közgazdaságtudomány kandidátusa

Illusztráció: Shutterstock