2009.07.06. 14:39
Segítség, rám vicsorít az egér!
<p>Még ha tagadjuk is, mindenki fél<br /> valamitől. Egyesek rosszul lesznek, ha több ember<br /> előtt kell beszélniük, másokat egy<br /> pók látványától is elkap<br /> a frász. <A href="http://video.szon.hu/video/45033/segitseg-ram-vicsorit-az-eger" target="_blank"><IMG height="13" src="http://www.boon.hu/bilder/icons/video.png" width="13" border="0" widht="13" /></A></p>
Hiába, senki nem tökéletes,
mindenkinek van gyenge pontja. Ezen
félelmek egyik kellemetlenebb, de
gyógyítható fajtája a
fóbia. Manapság szinte divatos,
hogy mindenre, amitől tartunk, vagy nem nagyon
kedvelünk, egy-egy
fóbiánknak tituláljuk.
Egyre több a
klausztrobófiás (aki a
bezártságtól retteg), vagy a
demefóbiás (tömegiszonyos),
és szinte már általános
lett az arachnofóbia (
pókoktól való félelem)
főleg nők körében.
A fóbiáknak több
fajtáját
különböztethetjük meg. Vannak
specifikus fóbiák, melyek
különböző helyzetektől vagy
tárgyaktól való –
általában alaptalan - félelemmel
járnak. Bármilyen helyzetben és
bármilyen tárgyakra kialakulhat a
fóbia, pl. magaslatok, repülés stb.
Ha mások jelenlétében
irtózatosan zavarba jövünk,
szociális fóbiánk van.
Ide soroljuk a nyilvános beszédtől
való félelmet is. Ha olyan
szituációba kerülünk, amely
pánikrohamot vált ki, és
nem tudunk tenni ellene,
agorofóbiások vagyunk. Sok ilyen
ember lesz antiszociális,
otthonülővé válik, de van, akik
kerülik a tömeget, a nyílt tereket,
és a sorban állást.
Nyíregyháza utcáin
felmerült bennem a kérdés, vajon
mitől félhetnek a velem szembe
jövők. Arra még inkább
kíváncsi voltam, vajon el merik-e
mondani, - divatosabb szóhasználattal
éve „bevállalják-e” -
hogy ők is esendő emberi lények,
és nem afféle filmbéli
Chuck Norris-ok. Mert ugye Chuck
Norris nem fél a
sötétségtől, a
sötétség fél Chuck
Norristól...
Számításom beigazolódott,
sok „félelem nélküli
emberrel” hozott össze a sors, viszont nem
gondoltam, hogy bőven lesznek olyanok is, akik
beismerik: igenis van, amitől félnek.
Kattintson a képre, és
anasirAsztal4v.jpg" />
Egy fiú például bevallotta, hogy
kiskora óta retteg a bohócoktól,
lehet, hogy ő kuloulrofóbiás.
Talán egy ranidafóbiás
hölggyel is beszélgettem, aki nagyon
bizonygatta, hogy a békáktól
egyszerűen kiveri a víz. Egy másik
hölgyet kiskorában megtámadott egy
kutya, s azóta fél tőlük. Ezek
szerint a hölgyre ráfoghatjuk, hogy
kinofób?
Valóban ezek az emberek mindannyian
fóbiások? Mindegyiküket
pszichológushoz kéne küldeni? Nem
hinném.
Felesleges efféle címkéket
ragasztani egymásra, mert azzal, hogy
fóbiásnak titulálunk valakit,
már nem a személyt, hanem a
betegséget látjuk magunk előtt. Egy
ember azonban akkor a legbátrabb, amikor szembe
tud nézni a saját félelmeivel.
kezelhető
hírei ITT!
- H. Zs. -
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
<![CDATA[
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]></SCRIPT></BODY></HTML>
]]>