2010.09.30. 06:20
Álmatlan éjszakák
<p>Megszeppent kisgyermekként léptem be a minap egy zálogház ajtaján, hiszen – bár kenyerem javát már megettem –, még soha nem jártam ilyen intézményben. <strong>M. Magyar László jegyzete</strong></p>
Ezt nem büszkeségként mondom, csupán tényként említem, hiszen megtanultam már: soha ne ítélkezzünk mások felett, hiszen mi is kerülhetünk szorult helyzetekbe. Kíváncsi voltam, mennyit kapnék az órámért, a fényképezőgépemért. Kiderült, a legtöbb zálogház már csak ékszerekkel foglalkozik, a műszaki cikkek pedig a plazmatévénél kezdődnek.
Még szerencse, mert nemigen tudtam volna megválni szeretett tárgyaimtól. Ugyanakkor belegondoltam: milyen nehéz anyagi helyzetben is lehetnek azok a személyek, akik a több évtizedeken keresztül féltve őrzött családi ékszereket végül a zaciba adják, hogy a pénzügyeik ideiglenesen megoldódjanak. Vajon mennyi álmatlan éjszaka után születhet meg ez a nehéz döntés, s vajon milyen nagy lelkiismeretfurdalás közepette lépnek be végül a zálogház ajtaján. A legtöbben azzal áltatják, nyugtatják magukat, hogy majd hamarosan kiváltják az arany pecsétgyűrűt, a nyakláncot, azonban a kevés kereset, a kis nyugdíj elúszik végül olyan fontosabb dolgokra, mint rezsi, élelmiszer…
Látva Nyíregyházán a zálogházak sokaságát, s megtekintve az interneten is az országos kínálatot, úgy tűnik: a válság ellenére az egyik legjövedelmezőbb üzleti ágazat a zálogházaké. Vagy éppen azért...?
- M. Magyar László -