Szemben a múltunkkal

Mindegyik parlamenti párt szeretné tisztán látni a múltat, szeretné megismerni a kommunista diktatúra, a szocializmus éveiben működő állambiztonsági apparátust és mechanizmust – legalábbis szavakban ezt hirdetik –, de amikor lépni kellene, visszavonulnak, összhang pedig nincs a pártok között. M. Magyar László jegyzeteMeg is látszott mindez a keddi vitanapon is. Több órán keresztül ismertették a pártok az álláspontjukat, de nem jutottak előbbre. Mint az elmúlt két évtizedben, most is arról ment a vita, ki tekinthető bűnösnek, ki ártatlannak, ki felelősnek, miért nem volt még számonkérés, s mi legyen a ma is köztünk élő egykori politikai megrendelők privilégiumával.

Legelőször is tisztázni kellene: a múltat szeretnénk teljes valóságában tárgyilagosan megismerni, vagy szívünk teljes gyűlöletével ítélkezni akarunk a múlt bűneiben közreműködők felett? Persze erre sokan rávágnák, hogy mindkettőt. Csakhogy félő – mint már az elmúlt 20 év többször bebizonyította –, a kettő együtt még most sem megy. Ha pedig nem tudjuk a kettőt így felvállalni, esetleg csak magát a tényfeltárást megvalósítani, lépjünk túl a már „komédiába” illő politikai huzavonán, s hagyjuk a feladatot – remélhetőleg elfogulatlan – utódainkra.