Az Interstellar és a tudomány

Nyíregyháza - Christopher Nolan Csillagok között című alkotása a közelmúlt egyik legnépszerűbb filmje volt a mozikban.

Sokan nem szégyellték bevallani, hogy helyenként alig értettek valamit az egészből. Talán azért sem, mert a film sokkal több volt egyszerű fantasztikus űrmesénél. A két Nolan, vagyis a rendező Christopher és a forgatókönyvíró Jonathan nem csupán egy képzeletbeli világot szeretett volna megmutatni nézőinek, hanem a tudománynak az univerzumról alkotott legújabb kori elképzeléseit hívta segítségül a tökéletes illúzió megteremtéséhez.

Tudományosan alátámasztva

A sztori megírásában nem véletlenül vett részt Kip Thorne, a Kaliforniai Műszaki Egyetem munkatársa, az asztrofizika, a gravitációs hullámok és a téridő-elhajlás egyik legnagyobb amerikai szaktekintélye, aki a produceri feladatok egy részét is magára vállalta. A film tudományos hátteréről egyébként Gail Willumsen készített izgalmas dokumentumfilmet.

Az Interstellar alapkérdése, hogy találhatunk-e más otthont a Föld nevű bolygón kívül, ha az élhetetlenné váló körülmények miatt netalán menekülőre kellene fognunk a dolgot. A szabolcsi homokon járva-kelve, s száraz, szeles hónapokon nyelve a port, számunkra a problémafelvetés nem is annyira elképzelhetetlen, s különösen nem az egy amerikai szemében.

Ott ugyanis a 30-as években már átéltek a filmben látott pusztuláshoz hasonlót, s Texasban ma is gyakran néznek farkasszemet hatalmas porviharokkal. Többek szerint Egyiptomot ugyanaz a monokulturális gazdálkodás tette sivataggá, mint amilyet manapság is a világra erőltetnek.

Szóval nem árt az óvatosság. Éppen ezért a Kepler űrtávcső már 2009 óta nézi kitartóan a Tejút egy bizonyos szeletét, exobolygók után kutatva.

Áthidalhatatlan távolságok?

Elméletileg az esély, hogy életre alkalmas bolygóra találjunk, több ezerszeres, s a NASA Ames Kutatóközpontjának csillagászai mindjárt ki is néztek egy 186F jelű, ígéretes planétát egy távoli csillag életzónájában. Csakhogy akad egy hatalmas bökkenő. A 186F 500 fényévnyire járja körtáncát a Földtől, s ha hajóink tudnának is fénysebességgel repeszteni, élő ember aligha vállalkozhatna a feladatra. Maradnak tehát a féreglyukak, sugallja a film és a tudomány.

Einstein már 1916-ban pedzegette ezeknek az átjáróknak a lehetséges létezését, csakhogy szubatomi méretűnek, s rövid életűeknek gondolta azokat. Ám Kip Thorne ma már a kétoldalú átjárhatóságukról fantáziál hallgatóival. A sebesség persze továbbra is lényeges, de a földi időt jócskán lehagyva, visszatérve családtagjainkat már aligha láthatjuk többé.

Egy gyors járművel, és a féreglyukon át tehát nagy távolságokat tehetnénk meg, feltéve, ha nem botlunk bele egy fekete lyukba. Mert ha egy ilyennek az eseményhorizontján átesünk, előbb megnyúlunk, mint a spagetti, végül valószínűleg elpusztulunk.

Az egyetlen Föld

Íme, valahogy így lopakodtak át mai asztrofizikusok látomásai a filmvászonra. De mindez bármennyire is megragadja a fantáziánkat, Kip Thorn maga is elismeri, hogy az elképzelés aligha több intelligens találgatásnál. Sem féreglyukat, sem feketét nem látott még soha senki, bár az utóbbit galaxisunk középpontjában is felismerni vélik az UCLA szakemberei. S valószínűleg az időutazásról is kénytelenek leszünk lemondani. Igaz, hogy lakhelyünk a Föld egyre szűkebb és kopottasabb, ám aligha tehetünk mást, minthogy továbbra is megóvjuk.

Lehetséges volna az utazás a fekete lyukakban?

Kip Thorn professzor receptje

Tégy a lyukba egy kis negatív energiát, s az állapotot tartsd fenn minél tovább. Aztán küldj át rajta egy űrhajót. Bizonyos számítások szerint elméletileg lehetséges volna, aminek a film alkotói is nagyon megörültek. S azt is izgalmasnak találták, hogy a téridőt görbítgető szingularitás formálta gravitációs mezőt elhagyva az űrben alig öregszünk a földön maradottakhoz képest. Ugye értik? Nem? Pedig egyszerű, még egy GPS-nek sem okoz különösebb „fejtörést”. Szóval: minél inkább eltávolodunk a Föld gravitációjától, annál lassabban telik az idő. Jó példa erre a földi navigációs rendszer. A GPS műholdak órái 38 mikroszekundumnyit sietnek, a mi vevőegységünk pedig korrigálja az eltérést.

KM-MJ