Rizsázunk és be vagyunk sózva

Nyíregyháza - Mese az almáról és a fájáról, a kecskéről és a káposztáról, valamint a nem repülő sült galambról.

Van, aki annyit tud rizsázni, hogy rögtön levajazza az üzletet, bár az is igaz, hogy sokszor mákja is van. Miközben a megbeszélésre készülődik, teljesen be van sózva, és mivel tudja, hogy nem babra megy a játék, annyira ideges, hogy egy falat sem megy le a torkán. Persze kiderül, hogy nem minden fenékig tejfel, mert borsot törnek az orra alá. Újra bebizonyosodik, hogy nincs kolbászból a kerítés, mert akivel üzletet kötne, vizet prédikál, de bort iszik. De semmi gond: kölcsön kenyér visszajár!

Tapasztalta már, hogy nem eszik olyan forrón a kását, és inkább vár, nehogy az „olcsó húsnak híg a leve”-csapdájába essen. Őt is az érdekli, hogy legyen mit a tejbe aprítania, de olyan emberrel nem akar üzletelni, aki azt sem tudja, hogy a befektetést eszik-e vagy isszák, különben is, nem erőszak a disznótor. Nem vár másra, gyerekkorában azt hallotta az édesapjától, hogy senkinek sem repül szájába a sült galamb, az ő esetében pedig nem esett messze az alma a fájától. Az „aki nem dolgozik, ne is egyék” szellemében keményen dolgozik, mégis szegény ember, akinek nem jelent gondot, ha vízzel főz, így mire elkészül a kőleves, már vigyorog, mint a tejbetök. Végül is mindenki jól járt, a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt, és ismét kiderült, hogy kicsi a bors, de erős.

Régi időket tükröznek

Az itt-ott sántító rövidke történet is azt bizonyítja, hogy mindennapi szóhasználatunk bővelkedik az étkezéshez kapcsolódó kifejezésekben. Hogy mi lehet ennek az oka?

Dr. Minya Károly PhD főiskolai tanár, a Nyíregyházi Főiskola Magyar Nyelvészeti Intézeti Tanszékének oktatója azt mondja, az említett szólások, közmondások, hasonlatok nagy többsége a régi időket tükrözi, ennek megfelelően a paraszti gazdálkodáshoz és életmódhoz kapcsolódik.

– Ez teljesen természetes, hiszen a földeken nagyon sok volt a munka, és ahhoz, hogy a fizikai megterhelést bírják az emberek, sokat is kellett enniük. Fontos helyet foglalt el az életükben az ételük, és ennek leképezése a rengeteg erre utaló kifejezés. De ez nem jelenti azt, hogy napjainkban ne keletkeznének hasonlók: a 2003-as magyar szólástárban kulcsszavak alapján és tematikusan kereshetünk a kifejezésekre, amelyek között találunk ironikusakat, vicceseket, általános érvényűeket egyaránt.

– Vannak utalásosak, mint például az, hogy azt hiszi az étel, hogy kutya ette – ez arra utal, ha nem bort, hanem vizet isznak az étkezés után. Az, hogy valakinek a hasa az istene, teljesen egyértelmű, mint ahogy az, ha valaki annyit eszik, mint egy ló (ellenpontként mint egy madár). Aki kenyéren és vízen él, nincs túl jól eleresztve, aki pedig nem éri meg az új kenyeret, az hamarosan jobb létre szenderül. Ha azt halljuk, hogy a fogával ássa az ember a saját sírját, az felér egy orvosi jó tanáccsal: azt jelenti, hogy az egészséges táplálkozás a hosszú élet titka – mondja dr. Minya Károly.

Híres emberek ételes mondásai

Három dolog van az életben, amit nem tudok elviselni: a forró kávé, a langyos pezsgő és a hideg nők. (Orson Welles)

Aki evett már görögdinnyét, az tudja, hogy mit esznek az angyalok. (Mark Twain)

A főzés könnyű fejet, nyitott lelket és meleg szívet kíván. (Paul Gauguin)

Azért eszünk, hogy éljünk, nem pedig azért élünk, hogy együnk. (Moliere)

Tíz emberből kilenc szereti a csokoládét. A tizedik hazudik. (John G. Tullius)

Velence olyan, mintha megennénk egy doboz likőrös csokoládét egy ültő helyünkben. (Truman Capote)