Felemás agyarral élt a vad

Nyírcsaholy - Félre nem ismerhető ágreccsenések jelezték, hogy valamilyen nagy testű vad érkezik.

A kis nyírségi falunak, Nyírcsaholynak a határa azt sejteti, hogy a kopár homokdombok egymás után következnek, ahogyan a szél kedvére összehordta a kvarcszemeket. Alapvetően így is van, de a dombok között olyan mélyedések keletkeztek, amelyekben megáll a víz, körben buja növényzet ereszt gyökeret és áthatolhatatlan cserjés nyújt védelmet, pihenést a vadnak. Ezért nem is meglepő, hogy a helybéliek még ma is bivalyfertőnek vagy bivalyfürdőnek hívják, akárcsak a Köblöst, amelynek elnevezése pedig jó termőföldre utal.

Hárman várták a nagy kant

Nos, tudta vagy nem tudta mindezt a magányos vadkan, nem lehet tudni, de jól érezte magát a sűrűben. Időnként még a vadászoknak is megmutatta magát, s mint lenni szokott, a vadászok elbeszélése nyomán egyre dagadt a titokzatossága.

Újvári Jánost, a fiatal vadászt – hat éve hódol e nemes szenvedélynek – felesége nagybátyja hívta meg vadászatra. 2015. augusztus 21-én hárman egy-egy lesen elhelyezkedtek, és várták a nagy kant. A vadászbarátság okán és a hitelesség kedvéért a többiek nevét sem kell elhallgatni, no meg azért sem, mert Kicsák László oltotta be Jánost a vadászat „mérgével”.

Lövés innen és onnan

A harmadik vadász pedig Pápai László, a Nyírcsaholy és Vidéke Vadászati Közösség elnöke volt. Megbeszélték: fél nyolcig maradnak, ha történés van, mobiloznak egymásnak.

Tulajdonképpen a későbbi főhős kapkodta a fejét erre meg arra, mert mindkét vadász ejtett lövést, majd később kiderült, vaddisznót is. De a megbeszélt időpont is egyre vészesebben közeledett, s mit ad a jó Isten, félre nem ismerhető ágreccsenések jelezték valamilyen nagy testű vad érkezését. János két dolog miatt imádkozott: ne jöjjenek a társak, mert hiába hívta őket, nem jelentkeztek, és hogy lépjen már ki a nagy fa mögül, mert azt már tudta, hogy vaddisznó van vele szemben. Végre kilépett, de feltartott orral, ami a vadásznak nem jelent jót.

János lőtt.

Keresés másnap

Közben a társak is megérkeztek egy-egy süldővel. A rálövés helyéről jól követhető vérnyomon haladtak, de egy keresztező földút után elvesztették a csapást, mert közben az eső – három hónap után először – eleredt.

Másnap reggel a kis csapat – kiegészülve a nyírtassi Szakács Zoltán hivatásos ­vadásszal és Vahurral – a meglőtt vad keresésére indult. Alig tettek meg 150 métert, amikor a vérebes vadász felkiáltott: „Ó, mekkora kan!”

A fényképen is látható nagy agyar 33,8 cm, a kisebbik 22 cm. A különlegessége, hogy a nagyon nagy agyar fenő társa tőből hiányzik, így a bírálatkor csak bronzérmes lett 113,55 ponttal.

Jánosnak nem ez az első vaddisznóelejtése, de ilyen rendellenessel és különlegessel még nem találkozott.

- Zsoldos Barnabás -