Különleges vállalkozás: afrikaivá változtatta magát a nyíregyházi újságíró

Nyíregyháza - Balogh Boglárka író, újságíró különleges vállalkozásra adta a fejét: Szabó Csaba grafikusművész és a Photoshop segítségével saját portréját alakíttatta át hét különböző afrikai nő vonásaivá, így illusztrálva a törzsek külső jellemzőit, és hívva fel a figyelmet a népcsoportokat fenyegető kihalás veszélyeire.

Hogyan változnak a szépségideálok Afrikában: Balogh Boglárka, újságíró Törzsek és én című arcképsorozatában a rohamosan eltűnő kultúrákra, és azok egyedülálló értékeire próbálja meg felhívni a figyelmet.

Problémák, veszélyek

– Hét éve járom Indiát, Indonéziát, Afrikát és Latin-Amerikát – mondta lapunknak Boglárka, aki a karácsonyi ünnepeket a családjával Nyíregyházán tölti.

– Írásaimban többnyire női, emberi jogi és állatvédelmi témákat dolgozok fel, az indiai becsületgyilkosságokról Love Commando címen pedig dokumentumregényem is megjelent.

Mostani munkámban Szabó Csaba grafikusművész és a Photoshop segítségével saját, sminktelen portrémat alakíttattam át hét különböző afrikai nő vonásaivá, így illusztrálva az egyes törzsek tipikus külső jellemzőit, és hívva fel a figyelmet a népcsoportokat fenyegető kihalás veszélyeire.

Az ötlet utazásaim során született meg, ekkor szembesültem ugyanis az őshonos törzseket fenyegető számtalan politikai, környezeti, etnikai problémával, és azzal a feltartóztathatatlan sebességgel, amellyel ezek a különös népek félő, hogy végleg eltűnnek a Föld színéről. Ezek a lenyűgöző portrék nemcsak azt mutatják be, hogyan változik a szépség ideálja kultúrkörönként, de bizonyítják azt is, hogy a maga módján minden ember – bőrszínre, fajra, vallásra való tekintet nélkül – gyönyörű és megismételhetetlen – mondja Boglárka, aki januárban négy hónapra újra Afrikába készül.

– A National Geographic felkérésére írok majd blogot az ottani élményeimről. Az útitervben Tanzánia, Uganda, és Etiópia mellett Namíbia, Dél-afrikai Köztársaság és Mozambik is szerepel.

Amit a 7 törzsről tudni érdemes

Himba törzs: A félnomád pásztornép Észak-Namíbia és Dél-Angola részén, a Kunene régióban honos, számukat 20 ezer és 50 ezer közé teszik. Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amit okker, vaj, és illatos, aromás gyanta keverékéből előállított kenőccsel, az ún. otjize-vel érnek el. A kozmetikum nemcsak tisztán tartja a bőrt a hosszú ideig tartó vízhiány esetén, de táplál és véd, valamint tökéletes ellenszer a szúnyog és rovarcsípések kezelésére. Az otjize a Föld gazdag vörös színét és a vért, mint az élet lényegét is szimbolizálja.

Turkana törzs: A turkana törzs tagjai félnomád pásztorok, akik északnyugat Kenyában honosak, becsült számuk 855 ezerre tehető. Ebben a társadalomban az állatállománynak nemcsak tej- és hústermelői funkciója van, de ez egyfajta valuta a menyasszonyár-tárgyalások és a hozomány esetén is. Nem ritka ugyanis, hogy a törzs férfitagjai poligám életmódot folytatnak, ahol az asszonyok számát az állatok fajtái és a csorda mérete határozzák meg. A csoport asszonyai nemcsak ágyékukat, de mellüket is elfedik, súlyos gyöngy nyakláncot hordanak, hajuk nagy részét leborotválják, a megmaradt tincsekbe gyakran díszeket fűznek.

Mursi törzs: Etiópia délkeleti részén, a szomáliai határ mellett a Déli Nemzetek, Népek és Emberek Régiójának Omo zónája évszázadok óta hét különálló népcsoportnak, köztük a mursinak ad otthont. Populációjukról nincsenek pontos adatok, számuk legvalószínűbben 4–6 ezer közé tehető. A mursi nők legendás ajaktányérjaikról híresek, amelyet a lányok 15–16 éves korban kapnak meg – az alsó ajkuk bemetszése után – anyjuktól vagy a család női rokonaitól. Kezdetben egy 2 cm átmérőjű falemezt helyeznek az ajakba, majd ezt évről-évre nagyobb tányérra cserélik. Minden nő saját maga készíti és díszíti a lemezeket, amiknek átmérője 8 cm-től több mint 2O cm-ig terjedhet. Ennek oka valószínűleg kettős, egyrészt az adott leány haszonállatokban kifejezett értékét jelzi, másrészt a múltban így próbálták elkerülni a rabszolgasorsot, de jelentős szexuális szimbólum is.

Wodaabe törzs: A Wodaabe a Fulani népcsoport egyik alcsoportja, számuk 45 ezerre tehető. A törzs tagjai szépségükről ismertek: a nők homlokát, száját, állát pontszerű tetoválások, kezeiket pedig geometrikus formák díszítik. Úgy tartják, ezekkel tarthatják távol a rossz szellemeket. A lányok sorsa hamar eldől, akár már hétéves korukban kijelölhetik, hogy ki lesz a férjük, de házasság előtt, ha a nő és a férfi is független, bármikor létesíthetnek szexuális kapcsolatot anélkül, hogy ezt bárki is a szemükre vetné. A tökéletes woodabe férfi vékony, magas, vakítóan fehér és szabályos fogsort villant, de a szent állatként tisztelt pásztorgém mozgását imitáló táncot, a Yaaket, órákig képes járni.

Arbore törzs: Az Arbore törzs kb. 65OO fős állattenyésztő népcsoport, melynek tagjai Etiópiában az Omo-völgy dél-nyugati részén élnek. A népcsoport nőtagjai színes nyakláncok sokaságát viselik, a férjezett asszonyok fejükön fekete lepelt hordanak, míg a szüzesség ismertetőjegye a lányok kopaszra borotvált feje. A törzs eszményi szépségéhez hozzátartozik a test egyfajta csonkítása: késsel ejtett pontok a mellkason és a hason.

Karo tribe: A karo törzs, amely tagjainak száma mindössze 1500-ra tehető, a legkisebb etnikai csoport az Omo-völgyben. A testfestés kultúrájuk szerves részét képezi, ugyanis így különböztetik meg magukat a mellettük élő törzsektől. A területen fellelhető természetes festékanyagok között megtalálható az okker, fehér kréta, sárga ásványi kőzetek, szén, és porrá zúzott vasérc is. A testüket díszítő minták naponta változnak, az egyszerű csillagok vagy kezdetleges pontok később állati motívumokká formálódhatnak, de számtalan kézlenyomat mintáját is ölthetik, amellyel leginkább a törzset és a lábakat díszítik.

Daasanach törzs: A Daasanach egy Etiópia, Kenya és Szudán területén élő, körülbelül 48 ezer főt számláló etnikai csoport. A helyi szokás szerint a leánygyermek női nemi szervét csonkolják, és az, akinek csiklóját nem távolították el, soha nem mehet férjhez. A törzs egyik legjellegzetesebb ismérvei azok az egyedi parókák, amiket a nők fonnak bőrből, különböző csecsebecsékből, fából készült gyöngyökből, és az üvegpalackok fém kupakjaiból. Egy paróka elkészítése akár hónapokat is igénybe vehet, eddig tart ugyanis a kupakok beszerzése, de a különleges eredmény minden erőfeszítést megér.

KM