Kőtáblák és ígéretek

„Nyakig” benne járunk az újévben, s talán sokan már hozzá is kezdtek a szilveszter éjfélkor tett fogadalmak betartásához, s gyakorolják, amit megígértek önmaguknak vagy éppen a családtagjaiknak. Matyasovszki József jegyzete.

Biztosan van, aki letette a cigarettát, nemet mondott az alkoholra. (Feltéve ha nem titkos találkákat adtak egymásnak eddig is, s tulajdonképen nem volt mit bevallani.) Nehezebb dolguk akad azoknak, akik megfogadták, hogy lefogynak, vagy éppen meghíznak az új esztendőben, esetleg szép kövér muszklikat szednek fel magukra, ugyanis a felsoroltak akár több hónapon át tartó projektek is lehetnek.

A sort hosszan folytathatnánk, ám ezeknél is jobban érdekelnének az olyan tervek, amelyekből – ha megvalósítanák őket – mindannyian csak profitálhatnánk. Vajon hányan fogadták meg 31-én éjfélkor, hogy nem káromkodnak többé, vagy – ha már az időseket nem is, merthogy ne essünk túlzásokba –, legalább az anyjukat és az apjukat tisztelni fogják? Kíváncsi volnék, volt-e aki elhatározta, hogy nem lop többé, s nem ácsingózik mások javai után. S vajon mennyien döntöttek úgy, hogy jövőre nem hazudoznak, s ha megszegik, úgy éljenek? (Jó buli lenne, vissza is sírnám a parlamenti közvetítést!)

Persze tisztában vagyok vele: súlyos – tízparancsolatba való – elvárások ezek, s nem is bírtunk velük évezredeken át. Nem véletlen, hogy Mózes is lógó orral jött le a Hóreb-hegyről a kőtáblákkal, annyit szólva csak, hogy van egy jó híre, meg egy rossz. A jó hír az volt, hogy sikerült lefaragni tízre. S amikor megkérdezték tőle, mi a rossz, csak annyit dörmögött az orra alatt: benne maradt a „ne paráználkodj”!

- Matyasovszki József -