Sokat adnak és kapnak is

Nyíregyháza - A tanítás nem csupán egy foglalkozás, hanem megtisztelő és felelősségteljes hivatás.

– Az élethosszig tartó vakáció számomra már június elsejétől elkezdődött. Hétfőn tartottam meg az utolsó tanítási óráimat. Úgy gondoltam, délután csendben kisétálok majd az iskolából, amely 38 éven át a második otthonomat és a családomat jelentette, de a kollégáim és a diákjaim nem hagyták.

– Patakokban folytak a könnyeim a meghatottságtól, amikor hirtelen a diákok és a pedagógusok gyűrűjében találtam magam. A hangosbemondóból szívhez szóló zenék és szavak áradtak, én pedig nem győztem megköszönni az ölembe hulló virág­esőt – mesélte a nyugdíjas­évek elé néző Nagy Endréné, a Nyíregyházi Apáczai Csere János Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola tanára, akinek munkásságát a másnapi, városi pedagógusnapi ünnepségen „Oktató-Nevelő Munkáért” – Vietórisz József-díjjal ismerték el.

Az egyik Szerencshez közeli kis faluból származó magyar–orosz és számítástechnika szakos tanárnő szerencsésnek vallja magát, amiért a pedagógus hivatást választotta, s négy évtizeden át oktathatta-nevelhette a gyermekeket. Mint mondta, sokat változott a diákok szorgalma, magatartása, a tanári pálya presztízse az idők során.

A tiszteletet ki kell érdemelni

– A mai fiatalok jóval tájékozottabbak, nyitottabbak, szabadabbak, öntudatosabbak, mint korábban, a szüleik generációjában viszont valamivel nagyobb volt a tanulmányi fegyelem, a szorgalom, a kötelességtudat. A tanítók és tanárok dolga akkor is, most is, továbbra is ugyanaz, nevezetesen, hogy szeretetteljesen, legjobb tudásuk szerint, a szülőkkel partnerségben oktassák és neveljék a „gyermekeiket”, igyekezzenek lekötni a figyelmüket, motiválni őket, mind emberileg, mind szakmailag stabil és megbízható támasz lenni az életükben.

– Arra, hogy jól végezzük-e a „küldetésünket”, a diákok visszajelzései, idővel visszaemlékezései, illetve az elért sikereik a leghitelesebb bizonyítékok – mutatott rá Nagy Endréné, aki évtizedeken át dolgozott szakvezetőként, s szervezett megyei helyesírási versenyeket az egykori gyakorlóiskolában. Nyíregyháza (egyik) kiváló pedagógusa elárulta: ma is jó szívvel ajánlja ezt a pályát mindazoknak, akik nem csupán egy álláslehetőséget, hanem életre szóló, megtisztelő és felelősségteljes hivatást látnak a katedrában, készek áldozatokat hozni, s rendelkeznek a jó tanítók legfontosabb tulajdonságaival.

Mert szeretni és szeretve lenni jó

– Kevés ember mondhatja el magáról, hogy szeret korán kelni, és reggel hétre beérni a munkahelyére. Én azok közé tartozom, akire a reggeli kávé mellett ösztönzőleg hat a gondolat, hogy amikor beérek a tanterembe, csillogó gyermektekintetek tapadnak rám, a megszokott „Kriszti néni!” felkiáltással és sok-sok öleléssel fogadnak a kicsik.

– Ennél szeretetteljesebb hivatást aligha találhatnék, ebben a kistanári gyakorlatom még jobban megerősített – mondta Nagy Krisztina, a Nyíregyházi Főiskola Pedagógusképző Karának Tanítóképző Intézete hallgatója.

- Palicz István -