A homokfalú katedrális

Marbella - Ésik Sándor világjáró sorozatának 131. epizódja Marbellában „játszódott”.

Tudod, milyen unalmas tud lenni egy sor szép spanyol város egytől egyig gyönyörű és világhírű katedrálisa, ha minden nap egy következőbe cipelnek el? – kérdezte némi panasszal a hangjában szintén világlátott kolléganőm. Kell közéjük egy-két laza nap – egyeztünk meg.

A lelkigyakorlatok háza

Marbella ilyen szempontból merő felüdülés. A mélyen katolikus nép gyöngyszemvárosából sem hiányozhat a lelkigyakorlatok háza, sőt a korával sincs baj, ám nem olyan építészeti ékkő, amely a „mindenképpen látni kell” szándékával vastag betűvel van szedve az útikönyvben. Így aztán nyugodtan sétálhatunk el mellette, sőt vehetjük a bátorságot, és a neki is helyet adó, gyönyörű terecske egyik kerthelyiségében egyszerűen háttal ülünk le a templomtoronyhoz viszonyítva.

Hatalmas homokkompozíciók

Fényképpel is szolgálhatnánk egy efféle vendéglátóipari egységről, de annyira picike, hogy nincs honnan megfogni a látványt. Lévén télvége vagy inkább tavaszelő, vendég se sok van a szezonban lüktető életet élő városban. Skandináviai nyugdíjasok is süttetik az erejét gyűjtő nappal sápadt lábszárukat. Tüntetően rövidnadrágban lépkednek a sokat látott kockaköveken, pedig a tenger felől eléggé hűvös fuvallat szegül nyomukba. Feledteti a nyárvárás vontatottságát, hogy mindenütt nyílnak a hibiszkuszok. A sikátorokban a legszebbek, ahol talpalatnyi föld se maradt, ahová elültetnék őket. Cserépből, virágládákból nyújtogatják hajtásaikat az éltető fény után. Hatalmas virágaik belseje barna bársony, keményfejű dongók bújnak ki-be bennük, mindent összekenve a levert virágporral.

A parton már edzenek a mutatványosok. Lesz majd, aki bronzszobornak öltözik, más fehér zongorán rizsporos parókával, meszes arccal Lisztet játszik, vagy ő lesz Pierró, a gyerekek kedvence, és akad, aki korán kel, hogy a strandon helyet találjon monumentális homokkompozíciójának. És ha megúsztuk a városban a katedrálislátogatást, akkor itt leselkedik ránk egy minilovagvár leláncolt rabnővel, és egy – kitudja, miért – tétlenül pihengető, nagy kardú lovaggal.

KM