Halat vagy hálót?

Ha a (köz)foglalkoztatás kerül terítékre, rendszerint elővesszük a jó öreg, örök igazságot: „Hálót adj, ne halat!” A „kitalálót” általában támadja az, aki vagy nem tudott ilyet kiötleni, vagy nem is akart, vagy éppen azért, hogy miért nem neki jutott eszébe. Györke László írása.

Tény, hogy korábban is – kormányzati színezettől függetlenül – volt közmunka(program). Nem mindig volt sikeres – most sem biztos, hogy az –, hiszen előfordult: a munkalehetőséget egyszerűen elutasította az érintettek, a megszólítottak igen jelentős hányada. Eszembe jut Solymosi László, Dombrád egykori polgármestere, aki igen következetesen ragaszkodott ahhoz, hogy senki se kapjon ingyen, a semmittevésért segélyt.

Bármilyen juttatás mögött legyen valamennyi munka. Ha más nincs, akkor seperje a járdát, gyomlálja ki a közterületen a virágágyást stb. Ma már közmunkában állítják elő sok megyei településen a konyhára való zöldséget, krumplit... Most az verte ki a biztosítékot a baloldalon, hogy kísérleti közfoglalkoztatási programot indított el július 1-jétől a kormány, melybe azokat a halmozottan hátrányos helyzetű munkavállalókat vonja be, akik eddig sehol nem dolgoz(hat)tak, mert mentális, szociális vagy egészségi problémákkal küszködnek.

A kísérleti programban megyénk is részt vesz. Ha sikeres lesz, 2017-től országosra bővítik. Politikai vitába nem óhajtok beszállni, csupán annyit szeretnék megemlíteni, hogy ismerek számos olyan egykori közmunkást, aki ma például a vízügyes szakma elismert és megbecsült dolgozója.

- Györke László -