A törvény előtt

Sajnos, nem tartozom a közé a több ezer honfitársam közé, akik – jó kamatot remélve – 250 milliárd forintot helyeztek el a QUAESTOR Pénzügyi Tanácsadó Zrt.-nél a rendszerváltástól éveken át. Angyal Sándor jegyzete.

Egyszerűen azért nem kerültem közéjük, mert hiányoztak a belépéshez szükséges millióim. Most pedig már büszke vagyok egykori pénztelenségemre, mert így engem nem tudott átverni, bepalizni, meglopni a cég első számú, alapító tulajdonosa és elnök-vezérigazgatója, Tarsoly Csaba, akinek a kezében hipp-hopp kámforrá vált ez a temérdek pénz.

Jó magyar szokás szerint, az illetékes nyomozó hatóságok két év előzetes fogva tartása alatt sem tudták kideríteni, hol landolt a pénz, ezért ­kedden házi őrizetbe kien­gedték a fősikkasztót, aki ezt követően priccs helyett otthon, puha ágyikóban pihenheti ki börtönfáradalmait, reggel friss kávét szürcsölgethet, majd nézheti tévét. Ne vegyék ezt kárörömnek, mert magam is sajnálom azokat a családokat, akik elveszítették összekuporgatott tőkécskéjüket, s hiába álltak sorba napokig a zrt. bejárata előtt vagy tüntettek a Parlament környékén, sokan egy forintot sem láttak a pénzükből a mai napig.

Hogy is van ez? Némelyek rekordgyorsasággal gazdagodnak kis hazánkban, nyerik a versenypályázatokat, két-három év alatt a leggazdagabb száz magyar közé avanzsálnak, miközben, akik öregkorukra, gyermekeik otthonteremtésének segítésére, netán egy tisztességes temetésre takarékoskodnak, azok végül semmit sem látnak a munkával megkeresett „vagyonukból”! Egy kisebb szabálysértésért is 30–50 ezer forint büntetést szabnak ki a közlekedőkre, s aki nem fizet, leülheti a kiszabott összeget a börtönben, vagy seperheti az utca szemetét. Hiába, a törvény előtt mindenki egyenlő. Vagy mégsem?

- Angyal Sándor -