A múltról hallgatniuk kellett a sírig

Nyíregyháza - Még a sportolók se mindig tudták, kitől hagyományozódik az utánozhatatlan vívótechnika.

Nemrég új könyvet írt Máday Norbert. A kötet megjelenés előtt áll, s a Borsody László, a géniusz árvái címet kapta. Arról szól, mi lett a mester tanítványaival 1945 után. Hiánypótló munka, mivel ezekről a sportolókról még egyoldalas tanulmány sem készült soha. Amikor a szerző az elveszett történetek nyomába eredt, falakba ütközött. A még élő, mintegy tucatnyi Borsody-tanítvány is hallgatott, egyöntetűen állították a kutatónak, egyetlen mondatot sem halottak a háború előtti időkről. Világos, miért: a Rákosi-rendszerben csak úgy maradhattak a sport közelében, ha elfelejtik a múltat. Három vívómesterről is tudni, akik nem hallgattak, el is jött értük a fekete autó. Kettő közülük egy hét múlva már nem élt.

– Amikor az 1964-es tokiói olimpián bajnoki címet szerző Pézsa Tibornak megmutattam, hogy mestere, Szűcs János is fellelhető a Toldi Miklós Vívómesterképző egyik tablóján, Novákovics Béla jobbján, elsírta magát. Ők ugyanis 22 éven keresztül vívtak úgy egymás mellett, hogy a mestere – a tanítványát védve – egy szót sem beszélt a háború előtti beosztásáról. Ahogy arra sem hívja fel ma senki a figyelmet, hogy a riói olimpia aranyérmesének, Szász Emesének a mestere, Kulcsár Győző is egy Borsody-tanítványtól, Vass Imrétől tanult. S a kétszeres olimpiai bajnokunkat, Szilágyi Áront annak a Gerevich Aladárnak a fia edzette, akit szintén egy Borsody-tanítvány képzett ki a Magyar Atlétikai Klubban.

- KM-MJ -