Híres vendégek a Tisza kanyarulatánál

Szabolcs-Szatmár-Bereg - Ezen a vidéken indulhatunk északnak, délnek, keletnek vagy nyugatnak, az őrt álló szilfák és kőrisek között hamarosan ismét megcsillan a szeszélyesen kanyargó folyó hűs vize. Nem véletlen, hogy oly sok tollforgató énekelte meg a folyó gyönyörűségét. Irodalmi barangolások Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében.

Néhány évvel ezelőtt látott napvilágot A szeszélyes szőke folyó című, Vallomások a Tiszáról alcímű antológia, amelyben írók és költők társaságában járhatjuk végig a folyóparti településeket. A hetvennél is több szerző százat is meghaladó írásaiból sok szép vallomást olvashatunk Bessenyeitől Weöres Sándorig.

A folyó jámbor és őrült arca

No, de haladjunk sorjában. Felső-Tisza-vidék, Tiszabecs. Jókai Szeretve mind a vérpadig című regényében írt a vidékről, de a táj bizonyára lenyűgözte a gyermek Szabó Lőrincet is, aki 1908 és 1918 között minden nyarát Tiszabecsen töltötte a lelkész G. Szabó Mihály házában, élményeit pedig a Tücsökzene című verses önéletrajzában örökítette meg. Vendégeskedett errefelé, Milotán Móricz Zsigmond is, az itt szerzett élményeit hasznosította a Fáklya és az Árvalányok című regényében, a Galamb papné modellje pedig az ott élő Sipos Józsefné lehetett. Tiszacsécsén mindig megállunk a Móricz-háznál, s betérünk oda, így hajtva fejet a szegény paraszti sorsból írófejedelemmé emelkedett Móricz előtt. De utazzunk tovább: Szatmárcseke, a nemzeti zarándokhely következik, Kölcsey Ferenc faluja, ahol mindig találkozhatunk temetőben fejet hajtó vándorokkal. Az embernagyságú csónakban fekvő embert szimbolizáló sötét fejfákból álló református temető páratlan látvány nyújt. Csekéről egy közelmúltban épített úton juthatunk el Nagyarba, Luby Zsigmond falujába, ahol Petőfi pár napot vendégeskedett. Ez a néhány nap elég volt a Tiszának, hogy jámbor, majd őrült arcát is kendőzetlenül megmutassa a költőnek.

Ha Cseke nemzeti zarándokhely, akkor Gergelyiugornya a turisták paradicsoma. Az egyik legszebb Tisza-part itt található, tengerpartra emlékeztető fövenyével, hűs vizével. Szívesen látogatnak el ide az írók is, hogy néhány kellemes napot töltsenek el, felkeresve a táj műemlékeit. Szép nyaraink jó néhány hetét tölthettük itt a gyerekekkel Aczél Géza, Sumonyi Zoltán, Tóbiás Áron, Ratkó József és Czine Mihály társágában. Fábián Zoltán, az írószövetség vidéki titkára a hatvanas évektől sokat járt megyénkben. Meghatározó szerepe volt az ugornyai alkotóház és a tivadari olvasótáborok működtetésében, verseskötetek, antológiák megjelentetésében. A vásárosnaményi könyvtár vendégkönyve afféle dokumentum. Az itt vendégeskedő költők, írók ebben mondtak köszönetet a szíves vendéglátásért és fogalmazták meg gondolataikat a tájról s annak barátságos lakóiról.

Az ácsok és a mandulafa

A megyei könyvtár könyvheti programjában a minap zenés irodalmi utazásra hívta az érdeklődőket a Tiszavirág tanyahajóra, amely Jánd és Gergelyiugornya környékét járta körül. Élmény volt Petőfi Sándor gyönyörű versét meghallgatni s átérezni, milyen érzés, amikor „nyári napnak alkonyulatánál megállék a kanyargó Tiszánál, ott, ahol a kis Túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelére…” Több szép irodalmi alkotás is elhangzott, a felcsendülő dalok pedig eszünkbe juttatták, mennyi népdal is született a Tiszáról: Túl a Tiszán faragnak az ácsok, Tisza partján mandulafa virágzik, Által mennék én a Tiszán…

- Bodnár István -