Az intézettől a kutatólaborig

Kisvárda - Filipcsuk Péter Gusztáv bebizonyította, hogy tehetséggel, kitartással és támogatással bármit elérhetünk.

A tehetséges gyerekek felkarolása kétség kívül az egyik legfontosabb feladat az oktatásban; egy olyan választható lehetőség, amivel ma már nem csak a tehetős családok csemetéi élhetnek. Kiváló példa erre a kisvárdai Bessenyei György gimnázium Arany János Tehetséggondozó programjában tanuló Filipcsuk Péter Gusztáv, aki a biológia, a kémia, a matematika és a kutatás területén kiemelkedő eredményeket ért el az elmúlt években.

– A bátyám hét éve végzett, sokat mesélt nekem az ötéves programról, amikor nyolcadikban nem nagyon tudtam eldönteni, merre tovább. Elmondta, hogy nagyon sok helyen jártak, jogosítványt szerezhettek – mindezt teljesen ingyen. Szerencsére sikerült a felvételi. Nulladikban főleg az angol került előtérbe, ami nem is jött rosszul, mert úgy indulok neki jövőre az orvosi egyetemi jelentkezésnek, hogy a nyelvvizsga miatt már nem kell aggódnom.

Tehetségdíjas

– A kutatómunkába 2015-ben kapcsolódtam be mentortanáraim, dr. Koncz Gábor és dr. Jámbrik Katalin jóvoltából. Akkor még volt egy kutatótársam, akivel a Debreceni Egyetemen a szürkevizekkel kapcsolatban végeztünk méréseket. Azt próbáltuk megállapítani, hogy újrahasznosíthatóak-e, és ha igen, hogyan a háztartásokban. Napjainkban az ivóvízprobléma egyre erősödik, ezért keressük a megoldást arra, hogy fordíthatjuk a javunkra a kézmosáshoz, takarításhoz használt vizet. Lejegyeztük az eredményeinket, és ebben a témában indultunk több versenyen is – mondta el a 19 éves fiú, akiről kiderült: amellett, hogy Jó tanuló, jó sportoló díjat kapott, szépen teljesített az atlétikai, a duatlon és a kéttusa diákolimpia országos döntőjében, tavaly társával közösen megnyerték környezettudomány kategóriában az Ifjú Kutatók Nemzetközi Konferenciájának hazai válogatóját, így ők képviselhették Magyarországot a romániai döntőn. Emellett 2016-ban elhozták az első díjat a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciájáról, valamint annak kiegészítő megmérettetéséről, a KutDiák Tudományos Poszterversenyről. Az idén pedig bezsebelte a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége Felfedezettjeink különdíját.

Egyetlen emléke maradt

Péter nem szívesen beszél a gyermekkoráról, de annyit azért elmesélt, hogy Budapesten született és élete első öt évét nevelőintézetben töltötte. Tizennégy esztendeje egy Gyulaházán élő házaspárhoz került, akik két saját gyermekük mellett hat állami gondozott gyermeket vettek magukhoz.

– Saját fiukként szeretnek és mindent megadnak nekem. A vér szerinti szüleimről semmit sem tudok, fogalmam sincs, hogy hol és hogyan élnek, az intézetről sincs sok emlékem, csak az, hogy az ablakon keresztül nézem a hóesést. Azóta is nagyon szeretem a telet és a havat.

Nagyon sok múlik a diákok szülein is

– A következő tanévben a tanulmányi versenyekre és az érettségire koncentrálunk. Utóbbiból két emelt szintűt kell teljesítenie Petinek az orvosi egyetemhez. ­Mivel nem reál tagozaton tanul, eh­hez sok önszorgalomra és kül­ső segítségre van szük­sége. Okos és céltudatos, tudja, hogy mi a dolga, és teljesíti is a rá mért feladatokat – jegyezte meg dr. Koncz Gábor, aki szerint a fiú sikereiben jelentős szerepet vállalnak a nevelőszülők is.

– A tehetséggondozó programban résztvevő gyerekek általában jelzik az igényüket az egyéni foglalkozásokra. Fontosnak tartjuk azt, hogy a reál mellett minden más tagozatunkon tanuló diák számára is elérhetővé tegyük az orvosi egyetemet, a gyógyszerészeti karokat és az egyéb természettudományos szakokat. Odajönnek hozzánk, elmondják, hogy mely témakörök érdeklik őket, mi pedig próbálunk nekik segíteni, kapcsolatot keresünk a Debreceni Egyetemmel, akik a legtöbb esetben fogadják a gyerekeket. A diákok a kutatások és a velünk eltöltött számos kiscsoportos és egyéni tehetséggondozó óra közben felkészülnek az emelt szintű érettségire is – tette hozzá dr. Jámbrik Katalin.

KM-CsA