Lasszóval fogják a napszámosokat

Nyíregyháza - A munkaadók sokszor nem hivatalosan viszik el az embereket, akik arra az időre szabadságot jelentenek.

Alkalmi és idénymunkások garmadáját alkalmazták az idén a munkáltatók, fél év alatt majdnem hatszázezer ilyen bejelentés érkezett az adóhivatalhoz. A munkaerő­piac felfutását jelzi, hogy sokkal több alkalmi munkás jóval több munkaadónál és számottevően több napot dolgozott le, mint a korábbi években. Emiatt az államkasszába is nagyobb bevétel érkezett: hat hónap alatt majdnem hétmilliárd forint közteher landolt a „nagy kalapban”. Miközben úgy tűnik, hogy az ország egyes területein szinte lasszóval kell fogni olyan személyeket, akik pár napos munkákra elszegődnének, a hatósági kimutatás szerint fél év alatt soha ennyien nem álltak alkalmi vagy idénymunkásnak, mint az idén.

Az alkalmi munkások iránt igencsak felszökött a kereslet, ami megmutatkozik abban is, hogy az idén már 130 ezer vállalkozás vett fel legális keretek között munkaerőt átmeneti feladatokra, a munkások pedig hat hónap alatt tízmillió munkanapot töltöttek el pár napos felkérésekkel (a tavalyi féléves adat a hétmillió napot sem érte el).

Résen van az adóhatóság

A mezőgazdaságban és a turizmusban tevékenykedő időszaki alkalmazottak után naponta 500, az egyéb alkalmi tevékenységet végzőknél naponta 1000, a filmes statiszták esetében napi 3000 forint közterhet kell befizetniük a munkaadóknak. A statisztikák fényében a turizmusban tízezren találtak munkát, az agráriumban 98 ezer ember helyezkedett el az első fél évben átmenetileg, más jellegű alkalmi feladatra pedig nagyjából 480 ezren szegődtek el.

– A munkaadók telefonon és az interneten is bejelenthetik a néhány napos munkára jelentkezőket. A hivatalos nevén egyszerűsített foglalkoztatásnak hívott forma tehát meglehetősen egyszerű – mondta a Magyar Idők kérdésére Kis Péter András, a NAV adóügyi szóvivője.

– A legális forma a munkaadóknak és a munkavállalóknak is előnyös, a szabályokat pedig célszerű betartani, az adóhatóság ugyanis rendszeresen ellenőrzi az alkalmi munkavégzést. A leggyakoribb mulasztás, hogy a munkaadó nem jelenti be idénymunkásait, vagy csak akkor kezd intézkedni, amikor már a NAV revizorai a kertben vannak… – tette hozzá Kis Péter András.

Rohammunkában szedték

Erdőhát almáskertjeiben ­kedden is szedték a gyümölcsöt a napszámosok. – A környező településeken élő emberek segítenek az alma leszedésében, most nincs ­közöttük kárpátaljai vagy partiumi lakos – mondta el telefonos érdeklődésünkre az egyik gazda. – A napszámosaim a honi közfoglalkoztatású emberekből kerülnek ki, ilyenkorra időzítik a szabadnapjukat vagy a szabadságukat. Régebben előfordult, hogy a polgármesterektől kikértem a közfoglalkoztatású munkásokat, átvállalva a költségeiket, de most olyan kevés az alma, hogy tíz emberrel 5–6 nap alatt leszedjük. Talán azért nincsenek most a határon túlról napszámosok, mert az elmúlt két évben elverte a jég a térségben az almát, így nem volt itt munkájuk, és máshol próbálnak szerencsét.

– Egyébként a meggyültetvények gazdái szedéskor hozattak Kárpátaljáról és a Partiumból munkásokat, mert „rohammunkában”, gyorsan kellett szedni a meggyet, hogy minél hamarabb leadhassák a felvásárlóknak. Helyben és a környéken napszámosokat lehetetlen volt találni akkoriban, mert az önkormányzati uborkaültetvényeken kellett dolgozniuk – mesélte a gazda.

Közmunkásokat igényelhetnek

Az egyik Nyírbátor környéki település polgármestere így összegezte a tapasztalatait: – Nálunk nincsenek határon túli vendégmunkások. A munkaügyi központ felhívta a vállalkozók figyelmét, hogy igénybe vehetik a közfoglalkoztatású embereket, de eddig hivatalosan senki sem keresett meg bennünket. ­Sokszor nem hivatalosan viszik el az embereket, akik arra az időre szabadságot jelentenek. Volt arra is példa, aki tudta, hogy hosszabb távon tudják napszámosként foglalkoztatni, felmondta a közmunkát.

KM

Egymástól lopnak vagy fél nap után búcsút intenek

Vegyesek a tapasztalatai az egyik megyei meggyesgazdának: napszámosai egy részére mindig számíthat, ezért a szezonban rendszeresen hívja őket, de olyanok is vannak, akiket soha többet nem akar a portáján látni.

– Hónap elején gyakran tapasztaljuk, hogy hiába ígérik meg huszonöten–harmincan is, hogy jönnek dolgozni, a reggeli munkakezdéskor csak tízen-tizenöten vannak ott: akkor még van a segélyből, és nem gondolnak arra, hogy a hónap végén is élni kell valamiből. Amikor azonban fogy a pénz, még a legkisebb gyerekeiket is magukkal hozzák, persze haza kell őket küldenünk. Vannak, akik már délben otthagynak bennünket, mondván: nekik elég az a pénz, amit addig kerestek, és nem számolnak azzal, hogy őket máskor nem hívjuk.

Teljesítménybért fizetünk: minél több láda meggyet szed valaki, annál többet keres, emiatt előfordul, hogy a napszámosok ellopják egymástól a már megszedett ládát. Nekik az a céljuk, hogy a lehető legtöbb pénzt keressék, így sokszor csak körbe lekapkodják a meggyet, a tetejét otthagyják. Nekünk ez nem éri meg, ezért fel-alá rohangálunk a kertben, és megpróbálunk mindenkire odafigyelni. Persze, vannak jó munkásaink is, akik tudják, hogy csak rajtuk múlik, hívjuk-e őket máskor is: rájuk akkor is számítunk, ha kaszálni kell vagy kiszedni és felvágni a kipusztult fákat.