A legújabb jövevény: Bingó, a kíváncsi dingólány

Nyíregyháza - A fiatal dingó kedves jószág, ám felnőve bizalmatlanná, harapóssá, rendkívül önállóvá válik.

A héthetes kölyök érdeklődve járatta a fejét körbe-körbe, alaposan szemügyre vette az őt pásztázó kamerákat és fényképezőgépeket hétfő délelőtt a Nyíregyházi Állatparkban.

– Már rutinosnak számít, ez a második orvosi vizsgálata – jegyezte meg dr. Biácsi Alexandra állatorvos, miközben az országban csak itt látható dingókölyök egyetlen hang nélkül tűrte, míg megkapta a második védőoltását, a féreghajtó azonban szemmel láthatóan nem ízlett a csöpp szőrmóknak. – Az esős idő kicsit megviselte, de nagyon szívós állat, sikeresen átvészelte ezt az időszakot, szépen gyarapszik, a súlya elérte a három kilót – osztotta meg a legfontosabb információkat az állatorvos. Az apróság gyorsan cseperedik, s már nemcsak az anyatejet, de az anyja által visszaöklendezett táplálékot is fogyasztja.

A cseh állatkertből három éve érkezett nőstény 63 napnyi vemhesség után hozta világra egy kotorékban a kicsinyét. A kölyök az első hónapot az anya által vájt búvóhelyen töltötte, de már előmerészkedik rejtekéből, s előszeretettel mászkál szülei után a kifutóban – derült ki a dingólányról, aki pár perc múlva nevet is kapott: Bingónak hívják az Ausztrál-ház bájos lakóját.

A kifutó sarkában üldögélő apa csak ránézésre tűnt nyugodtnak – mint megtudtuk, az anyától már megkapta (kivitték a kölyköt a kifutóból) a vészjeleket, és minden figyelmét arra összpontosította. A kölyök reszketését látva a laikusok úgy vélték, fázik, ám vastag bundája védi a hidegtől – ez volt az a pillanat, amikor már idegesítette az idegenek hada. Amikor a kicsi visszakerült a családi körbe, anyja azonnal a szájába vette, elvitte az apához, ahol mindketten dédelgették a csöppséget, aki aztán vígan futkározott egyet.

– A dingó eredete homályos, annyi bizonyos, hogy Ausztráliában közel 4000 éve él változatlan formában – tudtuk meg Révészné Petró Zsuzsától, az állatpark szóvivőjétől. – Ausztrália csúcsragadozóját feltehetően ázsiai hajósok juttatták el a kontinensre több ezer évvel ezelőtt, s nagyra becsült társa volt az őslakosoknak. Együtt éltek, ettek és vadásztak. A dingókat ágymelegítőnek, hulladékeltakarítónak, vadásztársnak és testőrnek használták. Az őslakosok egy-egy kölyköt vettek ki az almokból, de amint a négylábú társak ivarérettekké váltak, kezelhetetlenségük miatt visszaengedték őket a vadonba. A származására többféle elképzelés létezik, jelenleg a farkas leszármazottjaként alfajnak tekintik, de a legújabb kutatások szerint önálló fajról is lehet szó.

Kerítést építettek ellenük

A természetben populációik folyamatosan növekednek, ügyes vadászok, s mindent elfogyasztanak: a kisebb hüllőktől az erszényes állatokig sok minden szerepel a dingók táplálék­állatai között. Mióta Ausztráliában birkákat tenyésztenek, az lett a fő táplálékuk, így óriási károkat okoznak a helyi gazdáknak. A távol tartásukra épült a világ leghosszabb, 5600 kilométeres kerítése is, melynek célja, hogy távol tartsa őket a haszonállatoktól. Ausztráliában lövik a dingókat, nálunk védett és veszélyeztetett faj.

KM-BM