Miklós bácsi biztos benne, hogy megéli a száz esztendőt

Nyíregyháza - Papírra vetette viharosan is szép életének történéseit a klub legidősebb tagja.

– Ezt a két év „cirkuszt” már csak végigcsinálom, hogy aztán az itt lévőkkel megünnepelhessem a 100. születésnapom! – viccelődött a 98 éves Salga Miklós bácsi, akivel a minap a nyíregyházi Vécsey közben működő 1. számú Idősek Klubjában találkoztunk.

Példaértékű az a vidámság, életkedv, ami a társalgóban beszélgető nyugdíjasokból nap mint nap árad itt, a második otthonukban.

Viharos idők voltak

Miklós bácsi egy kényelmes fotelből szemlélődve, csendes megfigyelőként nézte végig, miként viccelődnek, miről beszélgetnek klubtársai, majd botjára támaszkodva, maga is állva énekelte az Éljen soká című dalt, amivel az egyik ünnepeltet köszöntötte a közösség.

– Minden születésnapot meg kell becsülni – mondta a klub legidősebb tagja, aki a hosszú évtizedek alatt rengeteget látott a világból, harcolt a második világháborúban, hadifogságba került, majd onnan hazatérve új életet kezdett. Az átélt borzalmak és a megannyi élettapasztalat arra késztette, hogy életrajzi könyvet írjon. A magánkiadásban készült kötet Végigmentem az élet viharos tengerén címmel látott napvilágot, a kiadványból nemcsak szeretteinek, barátainak, kedves ismerőseinek , hanem az 1. számú Idősek Klubjának is jutott egy példány.

Nem színezte ki a történteket

– Hét évig voltam az orosz háborúban. Katonaság, frontszolgálat, majd 3 év 21 nap „malenkij robot”. Az életem 83 évét felölelő önéletrajzomat a sógorom, Barankovics István 97. születésnapjára írtam emlékül, szeretettel. Nincs kiszínezve, őszintén papírra vetettem mindent egyszerű, tiszta szavakkal.

– Bár nehéz életem volt, mégis hálás vagyok a sorsnak a szép emlékekért, a szeretetért, törődésért, amellyel mindmáig körbevesznek – mesélte a mérnök végzettségű író, akitől búcsúzóul meghívást kaptunk a 100. születésnapi ünnepségére.

GE