Önsajnálat nélkül könnyebb

Nyíregyháza - Nem tudják eldönteni, hogy mi a rosszabb: a megbélyegzés vagy a szánalom?

– Gyere kislányom, kerüljük ki a kerekes­székes bácsit! – számtalanszor halljuk a megjegyzést az utcán közlekedve sorstársaimmal – mondta Csorba Bertalan. A mozgásukban korlátozott emberek sérelmezik, hogy távolságtartó, sokszor előítéletes velük szemben a többségi társadalom. Ezen csak akkor lehet változtatni, ha a szemléletformálást egészen az óvodás kortól elkezdik annak érdekében, hogy egy befogadóbb társadalomban élhessenek a sérült emberek.

– Ha csak néhány percre is egy látássérült vagy mozgásában akadályozott ember bőrébe bújhatnak a gyerekek, érzékenyebbé válnak nehézségeinkre – tette hozzá Csorba Bertalan, aki teljesen tisztában van azzal, hogy az esélyórák, érzékenyítő foglalkozások csak apró lépések az ép és a fogyatékkal élők között húzódó szakadék felszámolásában.

Nem kérnek a sajnálatból

– Igazából már attól „jó napunk van”, ha nem néznek ránk furcsán, sajnálkozva, mert noha hatalmas erőfeszítések árán, de megpróbálunk úgy élni, mint akárki más, nem gondolunk rá, hogy mások lennénk, mert nem tudunk járni, vagy nem látunk jól, és szeretnénk kikerülni az önsajnálat fogságából – válaszolta a fiatalember arra a kérdésre, hogyan tudja megőrizni lelki egészségét, aki fogyatékkal született.

Ez volt a téma szerdán a nyíregyházi Esély Centrumban, ahol a Mozgáskorlátozottak Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesülete szervezett előadást. Dr. Madácsi Mária pszichológus nyújtott lelki útravalót a fogyatékkal élő gyereket nevelő családoknak, a veleszületett vagy szerzett (baleset következtében kialakult) fogyatékossággal küzdőknek.

Sérülékenyebb a lelkük

– A fogyatékosság hosszan tartó fizikai, érzelmi vagy értelmi károsodás, ami pszichológiai és szociális értelemben is bizonyos ártalmakkal jár. Esetükben egyes készségek, képességek másképp működnek, például amelyek a külvilághoz, az emberekhez kapcsolják őket, s részben meghatározzák kapcsolataik minőségét is. Naponta meg kell küzdeniük a lelki harmóniáért, egyfelől a környezetükből érkező ingerek, másfelől a saját belső világukból adódóan veszélyezteti őket a lehangoltság, a szorongás – mondta el dr. Madácsi Mária pszichológus. A szakember évek óta segíti az Új Éfoész munkáját, a támogató civil szervezetben lelki egészségfejlesztő órákat tart, önsegítő technikákat mutat meg. – Különbözőségeik, eltérő értelmi képességeik miatt, sajnos, nem jut el mindegyikük odáig, hogy sikerrel alkalmazza a speciális tudást, de a beszélgetéseken alapuló személyiségfejlesztő tréningeken feltárulnak szükségleteik, s kiderül, hogy ugyanolyan érzéseik, vágyaik vannak, mint ép társaiknak. A fogyatékosságaikból adódóan kommunikációjukban, kapcsolataikban sérülnek leginkább; hajlamosak bezárkózni és nehezen oldódnak fel – tette hozzá a szakember.

– A fogyaték valamilyen kulcsfontosságú képesség hiányát jelenti, ezért valamilyen veszteséggel kell együtt élnie az egyénnek és családjának. A veszteséget fel kell tudni dolgozni, ezt a folyamatot „gyászfolyamatnak” hívjuk, amelyben meglapul a betegség kezdeti elutasítása, a részleges elfogadás, majd az egészségi állapottal való lassú megbékélés. Érzelmileg csak nagyon ritkán tudják túltenni magukat korlátaikon, azon, hogy a többségtől „eltérő” életet élhetnek, ezért is fontos számukra a lelki támasz. – osztotta meg gondolatait dr. Madácsi Mária.

KO