Próbatételek után megannyi szeretet

Nyíregyháza - Valami fontosat üzent a mának a Nyíregyházi Egyetem 90 éves rubin diplomása.

Hazaszeretet, lelkiismeretes tanulás, hűség a választott életpályához, a mások megbecsülése, elfogadása – fogalmak, amelyek manapság oly könnyen semmivé lesznek. Több mint fél évszázaddal ezelőtt viszont ezeknek a fogalmaknak komoly súlyuk volt a fiatalok életében. Minderről a Budapesten élő Adriányi Lászlóné mesélt lapunknak, amikor az ősz elején átvette rubindiplomáját a Nyíregyházi Egyetemen.

Sokat megélt, aki első diplomája átvétele után 70 évvel odaállhatott egy egyetem rektora elé, onnan tekintve vissza küzdelmekre, örömökre és bánatra. Márpedig Anna néninek jutott mindháromból. Mégis mindig a szülőföld dalosának, Váci Mihálynak a szavai vezérelték lépteit: „És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy, s egy tekintetük elhitesse véled: szép dolgokért élsz – és érdemes élned.”

Adriányi Lászlóné 1928-ban született egy kis beregi faluban, Barabáson, földet szerető, szorgalmasan gazdálkodó szülők gyermekeként. Ám minden szülő kicsivel mindig többet akar, ha nem is magának, hát a gyermekeinek. Ezért íratták a nővérével együtt a beregszászi polgári iskolába, majd a munkácsi tanítóképzőbe, de a háború sajnos keresztülhúzta a jól megfontolt számításokat.

Azok a szörnyű ötvenes évek

– Az oroszok támadása miatt 1945-ben el kellett hagynunk Munkácsot, és a rosszban annyi jó maradt, hogy bekerülhettünk a Nyíregyházi Református Kálvineumba, amiről ma is azt tartom, ilyen az igazi alma mater. A szüleink segítsége, hihetetlen áldozatvállalása nélkül nem sikerült volna. Képesek voltak szekéren élelmet hordani nekünk, amiért örökké hálásak leszünk – sorolta Anna néni.

Gyönyörű évek kezdődtek, barátságok, szerelmek szövődtek. Ott volt Makai és Hatházy tanár úr, majd a Nyulasi házaspár – a csodálatos tanáregyéniségek, akiknek a tudására máig nagyrabecsüléssel gondol. Pár év elteltével két emlékezetes fordulópont is bekövetkezett az életében: 1948-ban átvehette diplomáját, és még ebben az évben esküvőt ültek Adriányi Lászlóval, a Nyíregyházi Tanítóképző későbbi igazgatójával.

– Boldogan, szépen éltünk, csak a történelem igyekezett ismét megmérgezni a mindennapjainkat. Az ’50-es évek diktatúrája senkinek a lelkéből nem múlt el nyomtalanul. A pályafutásomat a nyíregyházi 4-es számú általános iskolában kezdtem. Akkor még 6 napos volt a tanítás, a hetediken pedig valamilyen mozgalmi munkát kellett végezni. Mérhetetlen adminisztrációs terhek nyomták akkoriban egy pedagógus vállát, és a cenzúra se kímélt senkit, de a hivatásszeretet végül átsegített a nehéz időkön. Ahogyan kedvenc költőm, Váci Mihály is megfogalmazta: „Emberfeletti próba, míg embertelen kínokból az öröm megterem…”

Iskolájának szakvezetője lett

Mert azért a legnehezebb időkben is megterem az öröm. Anna néninek három lánya is született, s a mérhetetlen boldogságot még az sem volt képes tönkretenni, hogy mindössze három hónapnyi szülési szabadság volt engedélyezett.

S a folytatás? Ahogy általában lenni szokott: teltek a dolgos évek, egyik a másik után, Adriányi Lászlóné a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájának szakvezető tanítója lett, s ebből a tisztségéből is vonult nyugdíjba. A tanítóképzés 26 évet töltött ki az életéből, nem véletlenül vallja ma is Cicero szavait kölcsön véve, hogy „a legszebb emlék a szeretet, amelyet mások szívében hagyunk magunk után”.

Fontos a haza sorsa

Anna néni, – amint már említettük – ma Budapesten él a lányával. Amikor csak teheti, szívesen kertészkedik, befőz, süt, főz, már csak azért is, hogy minél többször láthassa az öröm fényét ragyogni a négy unokája és az öt dédunokája szemében. Mióta a látása megromlott, a kívántnál kevesebbet olvas, de máig foglalkoztatja a politika, hiszen egyáltalán nem közömbös hazájának sorsa iránt. Akkor is a televíziót nézte – izgatottan figyelve, hogyan alakul a megítélésünk Brüsszelben –, amikor felkerestük. Erejéből, elköteleződéséből még arra is futotta, hogy a fiataloknak Gabriel Garcia Márquez gondolataival üzenjen: „Annyi mindent tanultam tőletek, emberek. Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, a boldogság a meredély megmászásában rejlik.”

MJ