A település ékesssége a névadó templom

Tiszaszentmárton - Szabolcs-Szatmár-Bereg megye középkori templomokban gazdag vidék, legészakibb szegletében az ukrán határ szomszédságában található Tiszaszentmárton. Az igen korai, XI. századi település nevét a Szent Márton tiszteletére emelt kápolnáról (1067) kapta.

A régi kápolna helyén

A korabeli levéltári írásos emlékek 1212-ben említik először, Artoph földje (az Aba nemzetség leszármazottja) néven, de később Szentmárton néven is nevezték. 1322-ben a Tomaj nembeliek kezén volt a birtok, s ettől kezdve majdnem mindig Zsurkkal együtt fordult elő az oklevelekben, a Losonczy családé maradt egészen a XVII. századig. A XVI. század közepén a király és az erdélyi fejedelmek közti harcokban kastélyt emeltek itt, amely hol a király, hol a fejedelmek hívei kezén volt. 1588-ban 36 jobbágycsaládot írtak össze a településen. A XVI. század végén a Losonczy-örökséget Forgách Zsigmond szerezte meg házassága révén, s bár a XVIII. században több más család tulajdonában is volt, 1945-ig az övék maradt. Az évszázadok során az eredeti épület teljesen elpusztult, nagyobb részét elmosta a Tisza; nyomai a Tó soron alig láthatóak. Helyét 1964-ben védetté nyilvánították. Katolikus forrás szerint, a reformátusok 1748. után építették újjá a templomot. 1831-ben a hajó déli falát kibontották, karzatot építettek, amely elé a szimmetriatengelyben tornyot emeltek. A torony két oldala mellett az új a déli falon gótikus halhólyagos, díszes, csúcsíves ablakokat alakítottak ki. A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik és négytagú támpillérek erősítik.

- KM -