Öröm és teher is egyben a színházi rekord

Nyíregyháza - Ha nagyon röviden szeretnénk összefoglalni a Móricz Zsigmond Színház lassan magunk mögött hagyott évét, azt mondhatnánk: rekord nézőszám és bevétel, elismerések, felújítások, új feladatok. Ez utóbbiak egyike a város korábbi vendégházát érinti: a Bencs villa működtetését nyár végén vette át a teátrum.

– Április végén–május elején kaptuk meg a Bencs villa kulcsait, ahol a nulláról indulva nyár végén átadtuk a város új kulturális színterét – foglalta össze az idei év legfontosabb feladatait Kirják Róbert ügyvezető igazgató. – Ehhez ki kellett találni a műsortervet és minden feladathoz felelőst rendelni, de ugyanebben az időben már dolgoztunk az új évad összeállításán, és nyakunkon volt a VIDOR Fesztivál is. Nagy öröm, hogy pár hónap alatt kialakult a villa törzsközönsége – nem gondoltam volna, hogy ehhez ilyen rövid idő is elég lesz –, sőt, több olyan programunk is volt, amelyre alig lehetett beférni. És miközben tartott a felújítás, az utolsó simításokat végezték a Rózsakert Szabadtéri Színpad átalakításánál is. Megpróbáltam mindenre odafigyelni, székfajtából például ötöt vagy hatot kipróbáltunk, mielőtt döntöttünk. A Meseautó szereplői voltak az elsők, akik a megújult szabadtérin színpadra léphettek, ők elragadtatással beszéltek az újításokról. Többen közülük korábban is felléptek ott, így érzékelték az óriási különbséget. Nagyobb lett a színpad, a hang- és fénytechnika méltóvá vált a bemutatott produkciókhoz és most már az öltözők és a kiszolgáló helyiségek is a legmodernebb színvonalat képviselik. Ez utóbbiak eddig komoly gondokat okoztak: a második felvonás szinte mindig csúszott, hiszen annyira kevés volt a mosdó, hogy még a szünet végén is hosszú sorok álltak előttük. Most ez a probléma is megoldódott, így semmi akadálya sincs annak, hogy jövő nyártól újítsunk egy kicsit az eddig megszokott programon. A VIDOR színházi előadásai között korábban nem voltak zenés vígjátékok, ezért azt találtam ki, hogy nyáron a szabadtéri színpadon négy–öt VIDOR-os előadás kap helyet. Nem a seregszemle kilenc napja alatt mutatnák be terveink szerint a társulatok az előadásokat, de a fesztivál zsűritagjai így is értékelnék ezeket – mondja Kirják Róbert.

Az egyébként is zsúfolt nyár kiegészült egy POSZT-bemutatóval: az Illatszertár két díjat is bezsebelt a pécsi fesztiválon, sőt, a Mohácsi János rendezte darabot a Városmajori Színházi Szemlén a legjobb előadásnak választották. – Ez utóbbi sikerre legalább olyan büszke vagyok, mint a POSZT elismeréseire, hiszen ott az adott évad legjobb vidéki, szórakoztató, mégis magas művészi igénnyel színre vitt előadásai versenyeztek. Ezek a díjak visszaigazolások arról, hogy jó úton járunk, de van még egy fontos szerepük: motiválják a társulat tagjait. Úgy gondolom, egy előadás akkor sikeres, ha szeretik a nézők, ha elismeri a szakma és ha jól érzik benne magukat a színészek – szerencsére sok olyan előadásunk van, amiben a szereplők nagy kedvvel lépnek színpadra estéről estére. A szakma elismerését egyrészt a díjak és meghívások jelzik, másrészt az: elértük, hogy a felkért rendezők rövid gondolkodás után igent mondanak a megkeresésünkre, sőt, nem egy esetben ők maguk keresnek meg bennünket azzal, hogy szeretnének Nyíregyházán dolgozni. Bár a nézők megítélése szubjektív, vannak olyan objektív mutatók, amelyek képet adnak a véleményükről: a felnőtt bérletesek száma ötszázhattal, a kamarás bérleteseké 116-tal nőtt – ez utóbbi 20 százalékos emelkedés –, az össznézőszám pedig 101 ezerről 106 ezerre ugrott. Ez öröm és teher egyben, hiszen ezeket a számokat nemhogy megjavítani, de megtartani is nagyon nehéz, ám én bízom a társulatban és abban, hogy a jövőben is lesz egy-egy olyan ötletünk, ami újabb nézőket csábít a színházba.

Amikor két és fél évvel ezelőtt kineveztek, mindent újragondoltam és azoknál az elemeknél, amelyek nem működtek optimálisan, feltettem a kérdést: hogyan lehetne jobban csinálni? Mielőtt bármiben döntöttem volna, egyeztettem a művészeti tanáccsal és a hetente megtartott vezetői értekezleten is megbeszéltük a terveket. Nem mindenki értett egyet például azzal az ötlettel, hogy a VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjára az első három napon csak a bérletesek vehessenek jegyet. Azt gondolom, mindenképpen ki kell fejeznünk bérleteseink felé köszönetünket hűségükért, bizalmukért ilyen és ehhez hasonló gesztusokkal, nekik nyújtott előnyökkel. Azóta az is kiderült, hogy növekedett a bérleteseink száma, így azt mondom, többszörösen is megérte felvállalni az ezzel járó konfliktust. Sok problémát okozott a bérletátírás korábbi rendszere is, amiben végül kompromisszumos megoldás született – mesélte Kirják Róbert, aki ügyvezető igazgatóként az első fél évben kis túlzással napi 24 órában azon gondolkodott, min lehetne javítani. – Sokszor láttam, hogy keresgetik a nézők a helyüket a nagyszínpadon, nem tudták, hogy a karfán a bal vagy a jobb oldalon kell-e nézni a számot, ami miatt négy–öt perccel később kezdődött az előadás.

Kézenfekvő volt az ötlet: tegyük a szék számokat a támlára, így egyértelmű, kinek hová szól a jegye, és nincs csúszás. Ez talán apróságnak tűnik, de fontos, hogy a néző komfortosan kezdjen el nézni egy előadást. Ahogy az épületen lévő felirat is: 17 éve újították fel a színházat, és nem volt rajta a neve – ezt nyáron pótoltuk, de nem azonos színűek a lapok, így lehet, hogy átfestetem őket – mondja az ügyvezető igazgató, aki nem titkolja maximalizmusát. – Abban hiszek, hogyha a néző érzi, hogy figyelünk rá, vissza fog térni. Olyan műsortervet kell összeállítani, amiben mindenki talál neki tetszőt, mert azt nem tehetjük meg, hogy csak egy szűk rétegnek készítünk előadásokat. Fontos a jó arányok megtalálása és az sem mindegy, milyen sorrendben látják a nézők az előadásokat, a karácsonyi hangulatot például nem ronthatjuk el sokkoló darabokkal. De nem csak a nézőkre, a színészekre is figyelünk: a korábbi években a két ünnep között zárva volt a ház, tavaly vendégelőadásokat láthattak a nézők, az idén viszont saját produkciók szerepelnek műsoron. Ezt azzal köszönjük meg a színészeinknek, hogy január elején pihenőt kapnak, de az év minden részében ügyelünk arra, hogy senkit se terheljünk túl – mondja Kirják Róbert, aki nagyon jó évet zár és aki abban bízik, hogy ez jövő ilyenkor sem lesz másképp.

A direktor a karácsonyi időszakot kizárólag a családjának szentelte, január elején pedig belefér egy rövid pihenés is. A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház ügyvezető igazgatója év közben leginkább sportolással piheni ki a mindennapok fáradalmait. – A kispályás csapatunkkal ez már a huszadik szezonunk, és igyekszem úgy alakítani a munkabeosztásomat, hogy hetente azt az egy órát mindenképpen fel tudjam szabadítani. Ez félig-meddig sikerül: átlagban minden második alkalommal ott tudok lenni. Ami viszont a teljes kikapcsolódást jelenti, az az utazás. Szerencsére tudok kikre támaszkodni: a kollégáim tisztában vannak a feladataikkal, így a ház akkor sem dől össze, ha nem vagyok itt – mondja az ügyvezető igazgató, akinek van mit kipihennie, hiszen a lassan mögöttünk hagyott esztendőben számos olyan feladatra is koncentrálnia kellett, amiért korábban nem ő, illetve nem a színház volt a felelős

SZA