Bányamélyről jutott az alkotás magasába

Bolyán Sándor kunhalmok földjén, abban az Öcsöd községben született 1945-ben, ahová gyermekként József Attilát nevelőszülőkhöz adták. Az ő jószágtartó családja sem volt kimondottan vagyonos, de három tanyájuk eltartotta a családot.

Persze csak kemény munka árán, így a folyamatos robot is arra sarkallta a fiatal legénykét és 6 évvel idősebb nővérét, hogy inkább a kitörés tanulással elérhető útját válasszák a tanyasi lét helyett.

– Tatára kerültem vájártanulónak, és mint az egyik éltanulót, két év után országos versenyre küldtek, a területi fordulók után pedig egy év múlva harmadmagammal bronzérmesként dobogóra léphettem.

Jutalomüdülés az NDK-ba, majd vájároklevél, amit hamarabb kaptam meg, mint mások a segédvájárit, és különbözeti vizsgával robbantómester is lettem – mesélte Sándor.

Hol föld alatt, hol föld felett

Útja egyenesen vezetett a Tatabányai Bányaipari Aknászképző Technikumba, ami afféle középkáderképző volt akkoriban, több egy sima technikumnál. Itt 1967-ben érettségizett és kapott bánya- és fölmérési technikusi oklevelet. De Tatának és Tatabányának mást is köszönhetett: a repülés gyönyörűségét. A közeli Kecskéden a vitorlázógépek mellett motoros repülőket is vezethetett.

Úgy tűnt, a vizsgák után állása lesz egy lengyel–magyar közös vállalatnál, ám amíg Szabolcsba ment, hogy megnősüljön, az állását másnak adták. Az iskolában szerencsére földmérést is tanult, így két barátjával Debrecenbe hívták, ahol éppen ilyen szakembereket kerestek.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe is ennek köszönhetően került, ahová belterületek feltérképezésére rendelték ki. Ám hiába kapott alapos gyakorlati felkészítést, a földmérőtechnikumot el kellett végeznie Budapesten.

Ettől kezdve gyakorlatilag el sem szakadt Nyíregyházától. Először leváltak Debrecenről, majd a megyei, nyíregyházi földhivatal dolgozójává választották.

– Voltam brigádvezető, majd osztályvezető-helyettes, amihez viszont felsőfokú végzettséget követeltek. Beiratkoztam a Kertészeti Egyetemre, de két év után egy tanár barátom javaslatára inkább gombaszakértővé képeztem át magam, hiszen akkor már jegyzett gombatermesztőnek számítottam – haladtunk előre az időben.

Persze még mindig hátravolt a szakmai felsőfokú diploma megszerzése. Mivel érdekelte a filozófia, Nyíregyházán beiratkozott filozófia szakra. Egy kedves tanára innen vallástörténet szakra irányította, amit – szintén oktatói ráhatásra – egy szociológia szakkal is megfejelt.

De mindez a szakmai felsőfokú végzettség megszerzése alól továbbra se mentesítette. Végül úgy szerezhetett földmérőmérnöki felsőfokú diplomát, hogy beszámították a szakmában addig eltöltött földmérőtechnikusi 28 esztendejét és felsőfokú ingatlanrendezői diplomáját.

Pénzt hozott, amihez nyúlt

Időközben igyekezett több lábon állni, földmérő céget alapított, ami a rendszerváltás után nem sokkal sikeres, mérnököket kinevelő betéti társasággá alakult. A Nyíregyházi Körzeti Földhivatalnál más módon is meg tudta csinálni a szerencséjét.

Sorra futott össze olyan gazdákkal, akik szabadulni akartak a földjeiktől, ő pedig vásárolt. Olcsón és egyre többet, egy idő után már másoknak is, kibérelve tőlük, amit megszerzett. És a sok szántó és erdő idővel megtermelte a maga tízmillióit.

– Jelenleg 222 hektáron gazdálkodom, de persze nem mind az enyém. A pénznek, amit kerestem, egyharmadát mindig befektettem, egyharmadából éltem és a családomat támogattam, egyharmadát pedig elutazgattam a hozzám legközelebb álló barátaimmal.

Tizennégyszer jártam az USA-ban, hatszor Kanadában, kétszer Kínában, Egyiptomban és Törökországban, Alaszkában pedig 54 napot töltöttem el. De jártam Mexikóban, Brazíliában, Uruguayban, Argentínában, Paraguayban, Chilében, Örményországban, Iránban. Kambodzsa, Vietnám és Laoszt egy útba sűrítettem bele, de láthattam Thaiföldet is.

Azt már mondanom se kellene, hogy Erdélyben legalább hatvanszor, Lengyelországban pedig közel százszor megfordultam – sorolta a lengyelül, oroszul, kicsit angolul is beszélő, eszperantóból pedig kiváló mérnökember, a Megyei Eszperantó Szövetség alelnöke.

A szenvedélyes fotós

Bárhol járt, mindenhol kattogott a fényképezőgépe, hiszen középiskolás kora óta szenvedélyesen fotózott. Elsősorban mint turista, egyedül a megyében nézett a keresőbe egészen más szemmel, ahol 80 százalékban templomok, kastélyok, kúriák kerültek a lencséje elé.

Egyik híressé lett gyerekkori barátjával, Ladányi András író-költővel egy idő után mérleget vontak, és a megyei termést gyengének találták egy kiadványhoz.

Sándor a nyugdíjba vonulás után újrakezdte a fotózást, és ötévnyi munka árán megörökítette megyénk öt nagy tájegysége, a Rétköz, a nyíri Mezőség, a Nyírség, a Beregi-Tiszahát és a Szatmári-síkság összes községének templomát, öt fotóalbumot kiadva.

Kulcsár Attila építészmérnök a templomszerkezetekről értekezett a kötetekben, dr. Németh Péter régészeti, Sándor pedig kulturális vagy talajszerkezeti ismeretekkel gazdagította a köteteket. Varga Gábor drónfelvételeivel a megye legszebb templomai is kaptak három fotóalbumot, mint ahogy földi felvételekkel a Bodrogköz és a Zemplén vidéke is.

– A Partium és a Székelyföld fotóalbumával 60-70 százalékban vagyok kész, de nem haladok vele, mert a gyanakvó románok folyton a sarkamban vannak, nem hagynak dolgozni. Tirpák fejek címen is gyűlnek már a felvételeim, van vagy 600 belőlük, ám a kötet még várat magára.

Kilenc nap Kárpátalján címmel viszont sikerült a több fotókiállítás mellé egy ajándékkötetet is adnom a leszakadt honfitársainknak – tette hozzá Bolyán Sándor.

Tovább is van...

A nyughatatlan mecénás egy híres eszperantistát is támogatott, Nemere István hétszázadik kötetének, egy eszperantó nyelven íródott kriminek a kiadását patronálta.

Évek óta fotózza, filmezi a megye néptáncegyütteseit, a Nyírséget, a Gubát, a Szabolcsot, így kerülhetett például 72 felvétele a tragikusan hirtelen elhunyt Bíró Józsefnek (Jaffásnak) emléket állító, Az utolsó tánc című kötetbe, amelynek egyik létrehozója is volt.

De írt iskolatörténeti, egyháztörténeti tanulmányokat, Ladányi Andrással szakmatörténeti könyvet is. És ha mindez nem lenne elég, a Google Earth legalább 64 ezer képet köszönhet neki, a Google Plusra pedig ötezer megyebeli felvétele került.

Ezek legtöbbje ma is látható.

Magyasovszki József

[email protected]