"Ma sajnos volt egy durva veszekedésem..." - Ez történt a látássérült férfival a Fazekas János téren!

Nem panaszkodni akarok (nem szokásom), csupán némi kis érzékenyítésre szakítanék egy kis időt - írta. - Én teljes szívből megértem, hogy az embereknek (beleértve más kutyásokat is) eléggé hiányos az ismeretük a vakvezető kutyákkal és a látássérültekkel kapcsolatban. Kevesen tudják azt is, hogy nem csak teljesen vakok, de súlyosan látássérült emberek is közlekednek vakvezető kutyával.
 
Ennek ismertetőjele a fotón is látható hám speciális kapaszkodóval. Ilyen kapaszkodóval ellátott hámot kizárólag a vakvezető kutyák viselnek. A másik jel, hogy vakvezető kutyával és látássérült/vagy vak emberrel van dolgunk, hogy egészségügyi séta alkalmával, amikor nincs hám a kutyán, a gazdi fehér bottal közlekedik.

Vakvezető kutyát csak az az ember kaphat (legyen az vak, vagy súlyosan látássérült, aki önállóan tud  közlekedni fehér bot segítségével is), ugyanis a kutya nem GPS, hanem segítség az akadályok kikerülésében és a gyakori útvonalak közlekedési gyakorlatában.

Tudom, hogy ezt bonyolult megérteni, de azt talán mindenki meg tudja érteni, hogy ez nagy segítség. Tudom azt is, hogy ritka jelenség vagyunk. Nyíregyházán csupán ketten közlekedünk vakvezető kutyával. És az elnevezés se tévesszen meg senkit.Mint már fentebb írtam, súlyosan látássérült ember is közlekedik ilyen segítő kutyával. Én speciel nappali fényben még láttok körvonalakat és hang alapján be tudom azonosítani, hogy nagyjából honnan szólnak hozzám.

Ma sajnos volt egy durva veszekedésem a Fazekas János téren található nagy zöld területen. Tavaly nyáron is volt ott hasonló. Az illető ugyanaz volt és most sem értette meg, hogy mi a gond. Az értelmi színvonalát nem ecsetelném, mert a k. anyázáson túl nem jutott (sajnos nálam is elszakadt a cérna és felvettem a vulgáris szócsata ritmusát), de képtelen volt felfogni, hogy ő a hibás.

Hiába szelíd a kutyája, ha képtelen visszahívni.

Póráz természetesen nem volt a kutyán, holott a jogszabály szerint közterületen kötelező a póráz. Mi a réten át mentünk hámban. Éppen a rét melletti társasház egyik üzletében voltunk és igyekeztünk haza a rövidebb úton hazafelé. Azon az úton, amit a kutya és én is jól ismerünk.

Rengeteg ilyen útvonal van a városban, amit már jól ismerünk és minden addig ismeretlen akadályt a kutya kikerüli, de akkor is csak kutya, és ha egy másik kutya szabadon odaszalad hozzá, persze hogy játszani akar vele. Ez kihatással lehet más szituációkban is, ezért van az, hogy sima pórázon sincs ismerkedés más kutyákkal, mert az eltereli a figyelmét, legyen bármilyen fegyelmezett és okos.

Sokan ismernek már minket (kutyások és nem kutyások), de sajnos vannak még bőven olyan kutyások, akik oda akarják engedni a kutyájukat hozzánk.

A habzó szájjal örjöngő kutyákról már nem is beszélve, akik képtelen mit kezdeni a helyzettel, hiába mondom, hogy menjenek tovább, ha pl. egy kanyarból kerülnek elénk, hiszen neki látóként könnyebb a továbbhaladás, mint nekünk. A kutyám ilyen esetekben fegyelmezetten ül mellettem és vár.

Tudom, hogy nem körülöttünk forog a világ, csupán egy kis figyelmet és megértést kérnék a magam és más fogyatékossággal élő embertársaim irányába.

A vakvezető kutyákat máshogyan kell kezelni, mint a hétköznapi kutyusokat, hiszen egy embert segítenek.
Folytonos trenirozást igényelnek, hogy a megszerzett tudásuk megmaradjon és bármilyen negatív hatást sok munka helyrehozni.

Egy vak, vagy látássérült ember nem úgy reagál bizonyos szituációkban, mint egy látó. A kutya csak segítség bizonyos feladatok megoldására, de nem képes minden helyzetet uralni/megoldani.

Forrás: Nyíregyen Hallottam