Hatvan éve országos csúcstartók

Az ugrás - főleg a kor technikai felszereltsége mellett - hatalmas teljesítményt, szakmai felkészültséget és elhivatottságot jelentett. Pedig nem sokon múlt, hogy ne sikerüljön!

Végül kitisztult az ég

– A rekord felállításának napja nehezen indult, ugyanis a gép először nem  tudott felemelkedni 8000 méterre, vagyis ha pontosak akarunk lenni, a kívánt magasságra: ugyanis nem feltétlenül pontosan ezt a magasságot akarták elérni. Annyi volt a céljuk, hogy a nap végére rekorderek legyenek – mesélte a rekord történetéről a helyszínen dr. Boldizsár Gábor ezredes, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének elnöke. – Ezen a napon végül négy rekord született. Az IL-14-es repülőgép azelőtt még soha nem járt ilyen magasan, hiszen 4000 méter volt a szolgálati magassága MALÉV-járatként. Aztán délelőtt a 4500 méteres, azonnali nyitású csoportos ugrás. Ekkor történt a probléma: a légköri viszonyok miatt 7000 méter felé már nem tudott felemelkedni a gép, ezért visszafordultak Ferihegyre, és úgy tűnt, hogy a második csapat már nem ugorhat. Délutánra azonban kitisztult az idő, és újra megpróbálták!

Ehhez azonban kellett az is, hogy a Magyar Légiközlekedési Vállalat vezetősége úgy döntsön, állja a második kör repülést is. A gép bérlése ugyanis 12 ezer forint volt - méghozzá 1962-ben -, az ejtőernyősök pedig nem kaptak semmilyen támogatást az ugrásra. Maguknak kellett összeszedni a pénzt, és mindent meg is mozgattak: vasat gyűjtöttek, festettek, mindenféle munkát elvállaltak, szponzorokat kerestek. El lehet tehát képzelni a csüggedést, ami úrrá lehetett rajtuk, amikor kiderült, hogy az időjárás nem kegyes a rekordkísérlethez. Szerencsére végül a MALÉV állta a délutáni ugrás költségeit.

Kétszeres csúcs

– Ferihegyi felszállással , nyíregyházi dobással végül dupla rekordot sikerült felállítaniuk délután, hiszen egyéni és csoportos ugrásban is csúcsot döntöttek a 8070 méteres ugrással – fűzte hozzá dr. Boldizsár Gábor. – Sőt! Nekünk annak idején Szabó Pál volt Miskolcon a szakosztály- és repülőtérvezetőnk, ő utolsó előttinek ugrott ki, és azt mesélte nekünk: határozottan emlékszik, hogy akkor már 8270 méteren álltak, hiszen ahogyan sorban ugrottak ki az ejtőernyősök, úgy lett egyre könnyebb a gép. Hivatalos rekordként a 8070 métert tartjuk azonban számon. 

A repülő, amiről ugrottak, egy teljesen átlagos,  IL-14-es MALÉV-gép volt, átalakítások nélkül. Ahhoz, hogy az ejtőernyősök a -45 fokba kilépve 126 másodpercet biztonságban zuhanhassanak, már személyi oxigénkészülékre volt szükségük - ezt a maszkkal ellátott berendezést kellett felvennie még minden ugrónak a birkabőrös, zárt magassági pilótaruhájára az ernyő mellé. Amikor pedig a délutáni ugráshoz felszálltak, egy újabb malőr tette még kalandosabbá az egyébként sem mindennapi eseményt: amikor 5000 méter környékén jártak, a gépben kinyílt az egyik ernyő. Szerencsére azonban sikerült megoldani a problémát, és végül mindannyian ugorhattak - semmi nem állhatott a sporttörténeti esemény útjába.

A nyolc rekorder közül ma már csak egyvalaki lehet közöttünk. A szombati, nyíregyházi megemlékezésen nem tudott jelen lenni, de a szervezők találtak rá módot, hogy valahogyan mégis megidézzék őket a közös ünneplésre: a jelenlévők megnézhettek egy részletet a Zuhanás az emlékek közé című dokumentumfilmből, melyben az egyik egykori ugró, a most 84 éves Pozsonyi Imre mesél a rekord felállításáról.

Fontos az emlékezés

– A rekord 60. évfordulójának napján, május 5-én csütörtökön a Börgöndi repülőtéren köszöntöttük Imre bácsit is – emelte ki dr. Sipos István, a Magyar Ejtőernyős Szövetség elnöke. – Érdekesség, hogy az 1962-es év igencsak gazdag volt eredményekben, hiszen még abban az évben, június 14-én  éjszakai magassági rekordot is ugrottak a magyar ejtőernyősök Siófoknál. Úgy gondolom, hogy ezzel a megemlékezéssel adósak vagyunk a rekordereknek. Különösen, hogy amikor '62-ben felterjesztették őket a sport érdemrend arany fokozatára, azt a válasz kapták, hogy adva volt egy repülőgép, az ejtőernyősöknek meg csak annyi dolguk volt, hogy ugorjanak, mit mást akarnak még? Ezért az adósaik vagyunk! Ha nem emlékezünk az elődeinkre, akik ilyen fantasztikus sportsikereket értek el, akkor sem a jelenben, sem a jövőben nem tudunk majd hasonló eredményeket felmutatni. Büszkének kell lennünk arra, hogy mi mindenre volt képes az akkori technikával az a nyolc bátor, jól felkészített és kiképzett ember. A 8070 méteres rekordjukat azóta sem döntötte meg senki az országban! 

A hatvan évvel ezelőtt felállított rekord és a nyolc csúcstartó tiszteletére egy emléktáblát is felavattak a nyíregyházi repülőtéren szombat délelőtt, majd dr. Sipos István, dr. Boldizsár Gábor ezredes valamint Jánkfalvi Csaba, a Nyírségi Ejtőernyős Klub elnöke elsőként helyezték el rajta az emlékezés koszorúit. Végül a nyíregyházi ejtőernyősök stílusosan egy emlékugrással is kifejezték a tiszteletüket a nagy elődök előtt - igaz, "csak" 1500 méterről ugrottak. 

Névről névre

1962. május 5-én az azonnali nyitású csoportos ugrás 4500 méteres rekordját ugrották: Fekete Veronika, Fenyvesi József, Hajdú József, Nemes László, Vona János.

Aznap délután 8070 méterről ugrottak, és felállították a mai napig országos csúcsnak számító rekordot: Aradi András, Bakos István, H. Nagy Imre, Kovács György, Miklós László, Pozsonyi Imre, Rónai Mihály, Szabó Pál.