Van még néhány teendő

Az esélyegyenlőségi világnap alkalmából készített összeállításunk első részét csütörtökön olvashatták oldalunkon, most a téma újabb aspektusait mutatjuk be. 
– Hiába készítenek a mozgáskorlátozottak számára mellékhelyiséget, ha befelé nyílik az ajtó, a kerekesszék miatt már nem lehet azt bezárni. Hiába van egy kapaszkodó a rámpánál, ha a betegnek éppen az az oldala bénult le, nem tudja használni az egészséges kezét. Mintázott díszkövekkel rakják ki a rámpát, azonban elakad bennük a kerekesszék. Nemtörődömség, figyelmetlenség, felületesség? A tervezéskor, kivitelezéskor vajon nem kellene megkérdezni mozgássérülteket? Úgy gondolom, nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a mozgáskorlátozottak esély- egyenlőségére, mert még nem az igazi – vetette fel a mindennapos problémákat és az elgondolkodtató kérdéseket Szalmási József, Nyírkarász polgármestere, aki maga is jól ismeri a mozgáskorlátozottak nem könnyű életét, hiszen több évtizede neki is szüksége van segítő eszközre. 

Gyakran halasztanak 

Huszonévesen, 1986-ban nagy tragédiát jelentett számára, amikor szembesülnie kellett a valósággal: a járásproblémák után deréktól lefelé megbénult. Két lehetőséget látott maga előtt: vagy véget vet az életének, vagy felveszi a kesztyűt, s a lehetőségekhez mérten igyekszik tartalmas életet élni. Ezt az utóbbit választotta, de nem volt könnyű, kellett a családtagok, rokonok, barátok segítsége mellett az ő akarata és kitartása is... 

– Hadd mondjak jó példát is. A közelmúltban Nagy Lajos polgármester meghívására Baktalórántházán vendégeskedtem, s ellátogattunk az iskolába. Jól elkészítették a rámpát, tökéletes volt, gond nélkül tudtam használni, meg sem kellett fogni a korlátot – folytatta Nyírkarász vezetője. 

– Ha nem olyan a kerekes­székes természete, hozzáállása, mint az enyém, nehezen fog állást találni. Ráadásul feltételek is kellenek: akadálymentes munkahely, mozgáskorlátozott vécé. Bár vannak ezzel kapcsolatban törvényi előírások, de gyakran találkozunk halasztásokkal. 

Csak a nevében akadálymentes 

– Én el merek indulni bárhová, elmegyek kirándulni is, de segítséget kell kérnem. Már utaltam rá, hogy nem mindenkinek olyan az életfelfogása, mint az enyém. Aki egészséges volt, s utána kényszerült tolószékbe, mint én is, az esetek nagy többségében zárkózottá válik. Úgy érzi, nem fogják elfogadni, nem mer segítséget kérni, így nehéz lesz munkát találnia. Én nem ez a típus vagyok. Nyolc éve lettem Nyírkarász polgármestere, s úgy látom, így is elvégezhető a település életét és munkáját irányító munka. Van olyan polgármester, aki egészségesen is ezerszer visszahúzódóbb. Mindent el lehet érni, attól függetlenül, hogy vannak akadályok az utcán, az épületeknél, végül is mindenhová be lehet jutni, én ott vagyok minden rendezvényen, amire el szeretnék menni. 

– Az előbb beszéltünk a kirándulásokról, hát nem könnyű olyan szállást találni, ami tényleg akadálymentes. Találkoztam olyannal, hogy akadálymentesnek hirdették, csak éppen van egy öt centiméteres küszöb a fürdőszobánál. A másik, amit hiányolok, bármennyire felkapott üdülőhelyről, forgalmas fürdőhelyről van szó, nincsen beemelő liftjük, pedig nem kerül nagy összegbe. Jó példa Gyulán az Erkel Hotel, amit összeépítettek a fürdővel, ott működik beemelő lift – tette még hozzá Szalmási József. 

Nem minden logikus 

Horvát Erzsó neve ismerősen csenghet olvasóinknak, hiszen a karácsonyi Segítünk! akciónkban mutattuk be párjával, Varju Csabával. A mozgássérült fiatal a munkába járást és az ügyintézést is mopedjával oldja meg, s mint mondta, Nyíregyháza rengeteget fejlődött az elmúlt években az akadálymentesítés terén. 

– Van még azonban teendő, hiszen néhány zebránál csak nagyon rövid ideig zöld a lámpa, némelyik átkelőhelyen még mopeddel is csak alig lehet átérni. A kis elektromos járgányommal mindenhová eljutok, ahová kell, de a járdáknál több helyen magas a padka, ami miatt nehéz továbbhaladni. A járdák minősége is gátolja a közlekedést, s bár a belvárosban jó a helyzet, akadnak veszélyes szakaszok. Az Univerzum és a Kossuth utca közötti rész például katasztrofális, a mopedem kis kerekei bármikor elakadhatnak a kátyúkban – osztotta meg tapasztalatait Horvát Erzsó, aki szerint az ügyintézés még mozgássérültként is gördülékeny a megyeszékhelyen, mivel az épületek akadálymentesítettek. 

– Szinte mindenhol van már rámpa, ami nekünk óriási segítség, a fotocellás ajtóknál nincs küszöb sem, ami megnehezítené a bejutásomat. A rámpák nem mindig logikusak, több helyen igen nagy kerülővel juthatunk be az épületbe, és mindehhez rengeteg szűk kanyaron kell átverekednünk magunkat – tette hozzá.