Zajtát nem feledhette Petőfi Sándor

Kevesen tudják, de egykoron Zajtán is megfordult Petőfi Sándor. Erről éppen a költő írt az egyik – Kerényi Frigyesnek küldött – úti levelében 1847. július 17-én.  Mint az élménybeszámolóból kiderül, Beregszászról utazott Szatmárnémetibe, amikor útba ejtette a kis erdőháti települést.
 A gondolatait az oly nagyon szerelmes poéta prózában így fogalmazta meg: „Csekétől Szatmárig érdektelen falukon visz keresztül az út. Neveik sem jutnak eszembe, noha már több ízben jártam erre. Csak kettőre emlékszem, Zajta az egyik, a másik Peleske. Valahányszor átjöttem e falukon, megemlékezem a peleskei nótárius, Nagy-Zajtai Zajtay Istvánról és szerzőjéről, a régi jó Gvadányiról. Istenemre, sokért nem adnám, ha én írtam volna a Peleskei nótáriust. Meg vagyok elégedve, ha az én munkáim olyan sok jó órát szereznek másoknak, mint nekem szerzett már Gvadányi. És őt már nem olvassa, elfeledte a közönség… mint majd engemet el fog felejteni. Ez a gondolat egykor képes lett volna őrültté tenni, de most oly nyugodtan írom le, mintha a miatyánkot vagy kétszer kettőt írnám. Van kedvesem, aki szeret engem, van Juliskám, s az ő szemének egy futó pillantása többet ér, mint a dicsőség örök ragyogású napja.” 
Petőfi Sándor Zajtához és Nagypeleskéhez fűződő kapcsolatát jól ismeri Kosztya Zoltán, a trianoni határok meghúzása után zsáktelepüléssé vált kis falu polgármestere is.
– Szeretnénk Nagypeleskével közösen egy megemlékezést rendezni, hiszen nem sok környékbeli település mondhatja el magáról, hogy a nevét megörökítette a magyar nép egyik legnagyobb költője. Bár most a határ elválaszt bennünket a pár száz méterre lévő Peleskétől, azonban tartjuk a kapcsolatot, amiben sokat segít a szombatonkénti ideiglenes határnyitás is – mondta el érdeklődésünkre Zajta vezetője. – Petőfi idejében is szoros volt az együttműködés a két szomszédos falu között, amit jelez, hogy Nagypeleskén a nótárius Zajtához kötődő személy volt, hiszen erre utal a neve. A nagypeleskei görögkatolikus atyával, Pallai Bélával – aki egyébként a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán tanult, és a teológiai képzés elvégzése után tért haza szülőföldjére –, nagyon jó a kapcsolatunk. Pezsgő egyházi és közösségi élet fűződik a nevéhez, közösen szeretnénk majd a Petőfi 200 Emlékév keretében programot szervezni, még tartanak ezzel kapcsolatban az egyeztetések. Nagypeleskén egyházi fenntartásban egyébként látható egy falumúzeum is, ahol a vendégek megismerhetik a peleskei nótáriushoz kötődő irodalmi hátteret, valamint Petőfi Sándor itteni látogatásának a körülményeit is – magyarázta Kosztya Zoltán, aki beszámolt Zajta mindennapi életéről is szerkesztőségünknek.
– A március elején megrendezett képviselő-testületi ülésen elfogadtuk az idei költségvetést. Továbbra is fontos célunk, hogy a takarékosság jegyében összébb húzzuk a nadrágszíjat. Igaz, ezt már elkezdtük tavaly ősszel, sikerült is sokat megspórolnunk azzal, hogy gáz helyett fával fűtünk a polgármesteri hivatalban, az orvosi rendelőben, az óvodában. Kevesebb rendezvényünk van a művelődési házban, de minden közösségi eseményről nem mondhatunk le, ezért olykor-olykor felfűtjük az épületet: ott rendeztük meg az idősek karácsonyát, valamint otthont adott egy szilveszteri mulatságnak is, de a március 8-i nőnapi ünnepséget is ott tartjuk meg. Sajnos, az óvodában kevés a gyermeklétszám, mindössze tizenegy óvodásunk van, így a működéshez az önkormányzatnak is hozzá kell járulnia anyagiakkal. A közmunkásaink száma jelenleg harminchét. Néhány évvel korábban ez a szám a hetvenet is elérte, de sokan elhelyezkedtek az elsődleges munkaerőpiacon, hiszen úgy több pénzt tudnak keresni.  A közfoglalkoztatásban részt vevő személyek burgonyát, hagymát termesztenek, s van gyümölcsösünk is, a termés nagy részét befőzzük. Régebben uborkával is foglalkoztunk, de hogy lecsökkent a létszám, abbahagytuk, hiszen ahhoz a zöldséghez nagy szakértelem is kell – magyarázta Kosztya Zoltán. 
– Nagyon bízom abban, hogy ebben az évben megújul a főutcánk, a Kossuth utca egészen a határátkelőhelyig a Magyar Falu Program keretében.  Tavaly 1300 méter hosszan járdát újítottunk fel, valamint a ravatalozó is megújult. A terveink között szerepel a művelődési ház szigetelése a padláson és az oldalfalakon. Az ajtókat és az ablakokat is szeretnénk korszerűbbekre cserélni.  
A határ mindkét oldalán élők számára nagyon jó lenne, ha a Zajta-Nagypeleske közötti határátkelő nem csak a szombati napokon, hanem a hét minden napján nyitva lenne. Ennek feltétele, hogy Románia a schengeni övezethez tartozzon, de ez egyelőre még csak álom.
– Tavaly már nagyon közel álltunk ahhoz, hogy az álomból valóság legyen. Decemberben ugyanis az Európai Unió Tanácsában döntöttek a belső határellenőrzés nélküli schengeni zónához csatlakozásról, de ezt a jogot csak Horvátország kapta meg, Ausztria vétója miatt Románia és Bulgária továbbra sem csatlakozhat az övezethez. Mindenkinek érdeke lenne az itteni határátkelő folyamatos nyitva tartása, úgy tudom, a románok tárgyalnak is ezzel kapcsolatban Ausztriával. Nagyon bízom benne, hogy sikerül meggyőzniük az osztrákokat a csatlakozásukkal kapcsolatban, s akkor elhárulna minden akadály a folyamatos nyitva tartás elől. Nagy szükség lenne egy új határátkelőre, hiszen Csengersimánál akkora a gépjárműforgalom – különösen ünnepek előtt és után –, hogy több órát is várakozni kell. Ráadásul az orosz-ukrán háború miatt most még többen veszik igénybe. Az itteni rokonokhoz egy család érkezett Kárpátaljáról a községünkbe egy rövid időre, amíg itt tartózkodtak, az önkormányzat is segítette a kisgyermekes családot – tette hozzá Kosztya Zoltán.  
MML