A kérdés: kié legyen a Krím félsziget?

A dolgok ismertetésénél igyekszem a tacitusi elveknek megfelelően pártatlanul, röviden ismertetni a félsziget történetét. Döntse el az olvasó, hogy az Ukrán Köztársaság, vagy az Orosz Föderáció követelheti jogos tulajdonának ezt a stratégiailag fontos területet.

A nevezett félsziget már az ókortól gyakran gazdát cserélt. A középkorban Dzsingisz kán hatalmas államának része lett, majd a mongol birodalomtól elszakadó, tatár nagyhatalommá váló Arany Horda kánsághoz tartozott.

A horda szétesése után a különböző tatár államok az egyre erősödő orosz nagyfejedelmek, majd az orosz cárok birtokába kerültek – kivéve a krími kánságot. A függetlenedő krími tatárok felvették az iszlám vallást. A félsziget és térsége rövidesen az erősödő Oszmán Birodalom része lett (1478). A török uralom majdnem 300 évig tartott.

Politikai probléma

Az orosz nagyhatalmi törekvésekkel először Nagy Péter (1682-1725) korában került komoly konfrontációba a krími kánság. Az oroszoknak szükségük volt a meleg tengeri térségre és a kikötőkre, I. Péter azonban a török katonai fölény miatt nem tudta megszerezni a félszigetet. II. Nagy Katalin hatalomra jutása után erre elérkezett az idő. Az ő uralkodása alatt vált igazi nagyhatalommá a cári Oroszország (1762-1796). Csapatai hosszú, kemény harcokban elfoglalták, majd annektálták a krími kánságot (1792). Megkezdték az oroszok, sok esetben az amnesztiát kapott, szökött, vagy föld nélküli jobbágyok letelepítését, követték őket iparosok, kereskedők és birtoktalan nemesek is. A félszigeten belül fokozatosan nőtt az orosz lakosság száma.

A Krím ezután a cári orosz birodalomhoz tartozott egészen 1917-ig, a bolsevikok „forradalmáig”. A Vörös Hadsereg heves harcok után megszerezte a „fehérektől”, és először a polgárháborús Szovjet Oroszországé, 1922-től pedig a Szovjetunió része lett. Ezen belül az OSZSZK-hoz tartozott, 1954-től Hruscsov pártfőtitkár javaslatára átkerült az Ukrán SZSZK-hoz – ez egy adminisztratív annexió volt. Az orosz vezetőket ez nem nagyon nyugtalanította, mert azt hitték, hogy Szovjetunió a „világ végezetéig fenn fog állni”. Ezt az is bizonyítja, hogy Hruscsov a közhiedelem ellenére nem ukrán, hanem orosz nemzetiségű volt.

A nyugat tétlenül nézte

Mindez megváltozott a Szovjetunió szétesése után. Az Orosz Föderációban nagy volt a bizonytalanság, a vezetésnek gazdasági válsággal és dezintegrációval kellett bajlódni. Jelcin, az új államfő rengeteg politikai problémával szembesült. A függetlenségre vágyó csecsenekkel vívott első háborút elvesztették (1994-1996),  a másodikat megnyerték (1999-2009) – ekkor már Putyin volt hatalmon. A harcokat a nyugat tétlenül nézte, mondván, a csecsenek terroristák, a kaukázusiakat csak az iszlám államok támogatták. Ez a háború rossz ómen manapság, hiszen tíz évig tartott! Ukrajnában még „csak” egy bő éve folynak a harcok.

Idegenkedtek a népszavazástól

Közismert, hogy 2014-ben az oroszok elfoglalták, majd egy népszavazás után – ennek jogszerűsége vitatott – annektálták a Krímet. Az oroszok által megnyert „népakarat” a kommunista idők választásaira emlékeztetett – 95,7% voksolt az oroszok javára. Viszont az is igaz, hogy a nyugatiak a teljesen ellenőrzött, szabályos népszavazástól is idegenkednek. A trianoni békediktátum előtt például gróf Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője felvetette, hogy a vitatott területek hovatartozásáról döntsön népszavazás, és azt a magyarok elfogadják – még akkor is, ha az eredmény kedvezőtlen számunkra. A nyugati hatalmak és az USA azonban erről akkor hallani sem akartak. Közismert, hogy egyedül Sopron és környékén engedélyezték, hogy népakarat döntsön, és a térség lakóinak többsége Magyarország mellett voksolt, pedig többnyire német származásúak voltak. Ezért fél a törvényes népszavazástól a nyugat, hiszen a Krím lakosságának döntő többsége orosznak vallja magát.

Végül azt is látni kell, hogy a Krím félsziget az orosz hódítás után közel 200 évig az orosz birodalom, majd Szovjetunió része volt, 23 évig tartozott a független Ukrán Köztársasághoz. Dr. Hegyi Gyula írja: a legutolsó, még ukránok szervezte 2014-es népszámlálás szerint a két és félmilliós lakosság 68 százaléka orosz, 15 százaléka ukrán és 10 százaléka tatár. A nyugati nagyhatalmakat azonban a tények nem zavarják. Miért? Nyilván az vezérli őket, hogy akié a Krím, az ellenőrzi a Fekete-tenger térségét. A többi nem számít.

Dr. Erdélyi Iván