Föl a szent háborúra

A napokban találtam meg az egyik magyar újság 1995. december 23-i számát. Meghatottan olvastam benne Szeleczky Zita (1915–1999), korának egyik legkedveltebb színészének nyilatkozatát: „Mindig drámai színésznőnek tartottam magam!” Én is szívesen emlékszem a Zenélő malom, a Rózsafabot, az Áll a bál vagy a Sziámi macska című filmjeire. Most, hogy Petőfire emlékezünk, érdemes felidézni, amikor 1944-ben a művésznő a harcban álló katonák előtt elszavalta a költő „Föl a szent háborúra” című költeményét. A színésznőt a Népbíróság 1947-ben – a háború alatti magatartásáért – elítélte, s az ítéletet csak 1994-ben semmisítették meg. A cikkben a következőket mondta még: „Azt is felrótták, hogy az elszavalt verset a rádióban többször megismételték.” Íme az említett versből idézet: „Föl hazámnak valamennyi lakója Föl, hazámnak valamennyi / Lakója, / Föl, hazámnak valamennyi / Lakója, / Ideje, hogy tartozását/ Minden ember lerója; / Ki a házból, ki a síkra, / Emberek, / Most az egész Magyarország / Legyen egy nagy hadsereg! / Minden, ami szent előttünk, / Kockán van, / Ha a világ támad is meg, / Győznünk kell e csatákban; / Ha miljomnak el kell veszni, / Vesszen el! / Ki fogna most fukarkodni / Életével, vérivel? / És te isten, magyarok nagy Istene, / Légy népeddel, hű népeddel, / Jó népeddel, légy vele! / Tedd hatalmad fiaidnak / Lelkére, / Világdöntő haragodat / Fegyvereink élére!” 
- Zsoldos János -